Rejtélyes áradás egy alaszkai öbölben

Már az öböl története se kezdődött jól: a felfedezése 26 halálos áldozattal járt. A későbbi sorsa sem sokkal szelídebb.

1786-ban egy francia hajóskapitány, felfedező, Jean-François de Galaup látta meg európaiként először a csendes, védett, vonzó öblöt Alaszka déli részén, s leírásában megjegyezte: az öböl menti hegyoldalakon az erdő határát mintha csak borotvával nyírták volna egyenesre. Nem sokkal ezután, az öböl szűk bejáratánál az óceán felől dagálykor beáramló víz örvénylése magával ragadta azt a három csónakot, amelyet a hajóskapitány azért küldött, hogy az öböl mélységét felmérje, ám két csónak elsüllyedt, 26 fő odaveszett.


Az elmúlt évtizedekben ugyan ismét békés horgászparadicsom volt az öböl, de nemrégiben újabb meglepetéssel szolgált.

Az Earth Observatory számolt be egy, a hírhedt, gleccser vájta öbölben ezúttal egészen más okból bekövetkezett változásról.
2020 augusztusában egy ideérkező halász értesítette a Nemzeti Parki Szolgálat (NPS) geológusát arról, hogy különösen iszapos, farönköket és jégtörmeléket hordozó víz áramlik az öbölben. A NPS egy kisebb kutatócsoportot állított rá a helyzet tisztázására.
Mi más lehetne ilyenkor a kutatók eszköze, mint a műholdas megfigyelés?

„Tisztán láttuk a Landsat 8, a Sentinel 2, és a Planet Labs Imagery felvételein, hogy augusztus közepén a Lituya-gleccseren korábban kialakult hatalmas gleccsertó átszakadt” – magyarázta Bretwood Higman geológus. Az ilyen eseményeket gleccsertó-áradásnak nevezzük, egyes esetekben az izlandi eredetű jökulhlaup kifejezést is használhatjuk rá.
A Landsat és a Sentinel július 1-jén és szeptember 6-án született páros felvételén összehasonlíthatjuk, milyen volt a tó az áradás előtt, s milyen lett utána, lényegesen kisebb vízmennyiséggel. Átalakult az öbölbe kúszó gleccsernek az elvégződése is, a gleccsertó vizét békésen levezető csatorna torkolata, ahogy a lezúduló ár törmelékkel töltötte meg a csatorna egyes ágait. Ez az átalakult deltatorkolat jól látható a NPS szeptember közepén készült légi fotóján is.

„Úgy tűnik, hogy a gleccsertó vize a Lituya-gleccser alatt tört át, majd a gleccser alól az öbölbe torkolló területen jutott a felszínre” – magyarázta Michael Loso, a NPS geológusa. A tó vízszintje 60 méterrel lett alacsonyabb az áradást követően, ebből arra jutottak a szakemberek, hogy kb. egy köbkilométernyi víz folyt le a gleccser alatt az öbölbe (összevetésül: ez az Amazonas átlagos vízhozamával számolva egy óra alatt folyik le az óriás folyamon, vagy, hazai példával élve, a Balaton teljes vízmennyiségének több mint feléről van szó.)
Az esemény után a geológusok visszamenőleg átnéztek sok évnyi műholdfelvételt, s kiderült, hogy 2004-től fogva 12 alkalommal volt már hasonló gleccsertó-áradás. Ezek közül egyről született 2009-ben egy véletlennek köszönhetően helyszíni beszámoló, amelynek remek felvételei közt azt a jég alatti csatornát is láthatjuk, ahol a tó vize a gleccser alól kiürül.
A számítások alapján egy-egy ilyen gleccsertó-áradás során a gleccser alól kb. 10 millió köbméter üledéket sodor ki a víz, ez az anyag építi fel azt a nagy deltatorkolatot, ahol a gleccser elvégződéséből eredő olvadékvíz az öbölbe ér. Pár évtizede itt még kb.100 méter mély volt az öböl vize!
A mára átalakult környezetnek egy esetleges jövőbeli cunamira is hatása lenne. Az 1958-assal megegyező helyszínen egy sziklaomlás nem a vízbe, hanem a szárazföldre érkezne, s így jelentősen csökkenne az akkori mega-cunami esélye is. Azonban, ahogy azt Higman hozzá tette, a deltavidék nem túl stabil, hisz laza üledékből, ráadásul rövid idő alatt épült fel, nem kizárt, hogy egy jelentős sziklaomlás elsodorná, s ekkor újból fennállna a cunami lehetősége is.