Brit sarkkutatók expedíciója az A-68a jégtáblához
A hatalmas jégtábla 2017-ben vált le az antarktiszi Larsen-selfjégről, és nemrégiben a Déli-Georgia-sziget közelébe sodródott.
Amikor az Earth Observatory legutóbb, 2020. november 5-én rápillantott a hatalmas jégtáblára, az kb. 500 kilométerre volt a Déli-Georgiától, ám azóta közel jutott, nem egészen 100 km választja csak el a szigettől. Aggodalomra az ad okot, hogy a sziget körül sekély a tenger, 200 méter körüli mélységgel, míg maga a jégtábla valószínűleg legalább ilyen vastag. Ez azt jelenti, hogy fennakadhat a vele szinte hajszálpontosan azonos területű sziget körüli sekély régióban. Klaus Strübing, az IICWG (nemzetközi jégfelmérő szervezet) kutatója úgy véli, könnyen lehet, hogy máris megfeneklett, ugyanis december 13-án egy része 76 méteres tengermélységben járt, ám egyelőre nem tudni, itt marad-e, vagy a sziget körüli erős áramlatok kisodorják. 2004-ben egy akkor erre sodródott jégtábla, az A-43b szinte ugyanitt rekedt meg több hónapra, majd ezt követően tudott csak tovább sodródni a nyílt óceánra. Az A-68a további mozgása a helyi tengeráramlatokról és azok dinamikájáról árulkodik majd a kutatók szerint.
A BAS, vagyis British Antarctic Survey – Brit Antarktiszi Felmérés egy kutatócsoportot indít a Déli-Georgia-szigethez, hogy tanulmányozzák a páratlan helyzetet. A jégtábla rengeteg édes vizet jelent egy olyan ökoszisztémában, ahol az összes élőlény a sós tengervízhez adaptálódott. Dr Povl Abrahamsen vezeti az expedíciót, s elmondta, hogy a különleges helyzetre való tekintettel rendkívül gyorsan sikerült megszervezni a kutatás logisztikai bázisát. A kutatók két automata merülő járművel kelnek útra, ezek hónapokon át képesek önálló adatgyűjtő munkára – most négy hónaposra tervezik a feladataikat. Olyan adatokat mérnek majd, mint pl. a tengervíz sótartalma, hőmérséklete, a benne lévő klorofill mennyisége a jégtábla két végénél. A kinyert adatokat összehasonlítják majd a közelben az elmúlt évtizedek során mért számtalan adattal.
A Déli-Georgia-sziget a világ biológiailag legsokszínűbb tengeri területe, a biodiverzitása nagyobb, mint a Galápagos-szigeteké, s itt húzódik a világ egyik legnagyobb védett tengeri területe is. Nemrégiben elkezdtek visszatérni a legnagyobb cetek is a sziget közelébe.
Amennyiben megfeneklik a jégtábla, az hatalmas károkat okozhat a tengerfenék élővilágában (tengeri csillagok, tengeri sünök, szivacsok, tengeri férgek, kagylók) és csökkentheti a terület biodiverzitását. Ráadásul ezek az életközösségek hatalmas mennyiségű szenet vontak ki az óceánból és kötöttek meg, ha elpusztítja az élővilágot a jégtábla, akkor ez felszabadulva visszakerülhet a tenger körforgásába ahelyett, hogy lassan az üledékbe jutna. A jégtábla hűteni is fogja a Déli-Georgia-sziget körüli 4 Celsius-fokos vizet. Ráadásnak, ha tényleg megfeneklik, hónapokig, de akár egy évtizedig is eltarthat, míg elolvad, ez pedig hatalmas károkat okozhat a helyi élővilágban.
Nem minden hatás negatív azonban. Egy ilyen óriási jégdarabból hatalmas mennyiségű ásványi porszemcse olvad ki az óceánba, s ez elősegíti az élővilág alapját képező algák elszaporodását, s ezzel az egész táplálkozási láncon lendíthet egy nagyot.
Mindeközben a Sentinel-1 műhold folyamatosan követi a jégtábla mozgását, és informálja arról a kutatókat. A kutatócsoport 2021. január 11-én a Falkland-szigetekre utazik, ott kis időt karanténban töltenek, majd innen a James Cook kutatóhajó fedélzetén 3 napos út visz tovább a Déli-Georgia-szigethez, illetve a jégtáblához.