Gyakoribbak-e a villámcsapások az északi sarkvidéken?

Egy amerikai-új-zélandi kutatócsoport végzett vizsgálatot a 2010-2020 közti, nyári hónapokban detektált villámokról, mégpedig az északi 65. szélességnél északabbi régióban. A kutatók a WWLLN, vagyis a világ villámcsapásainak helyzetét jelző globális rendszeréből kinyert adatokat vizsgálták át. Ez a hálózat a villámcsapások által keltett rádiójel alapján naponta 600-800 ezer villámot detektál, s ezen adatok alapján az elmúlt évtizedben sokkal gyakoribbá váltak a sarkvidéket érő villámcsapások, számolt be a Nature.

Robert Holzworth, a Washingtoni Egyetem légkörfizikusa, a kutatás vezetője elmondta: „A globális hatású klímaváltozás egyik tünetét látjuk.”. A kutató a WWLLN hálózatának igazgatója, a vizsgálatit végző csoport vezetője, a felfedezésükről az Amerikai Geofizikai Unió őszi, virtuális konferenciáján számolt be, az eredményeket pedig preprintként tette közzé.
A hálózat mérési pontossága és érzékenysége ugyan az érintett időszakban igen jelentősen nőtt, a detektált villámok számában akkor is nagy emelkedés látható, ha a korrigálják az adatokat a technika változásával. Az sem indokolja a növekedést, hogy a mérőhálózat bővült, ugyanis a sarkvidékre csupán 2 új mérőállomást telepítettek 2010 után, vagyis a kutatók szerint az észlelt villámok számának gyarapodása valós növekedést takar.

A kutatók a villámok gyarapodását párhuzamba tudták állítani a mért pozitív hőmérsékleti anomáliával is, és úgy vélik, az összefüggés egyértelmű a kiugró melegedés és a villámok gyakoribbá válása közt. Egy alkalom során, 2019. augusztusában az Északi-sark közvetlen közelében is detektáltak egy jelentős, 48 villámból álló csoportot, vagyis egy ennyire északra hatolt zivatarrendszer aktivitását.
Ezt a csoportot egy másik, a finn Vaisala (ők meteorológiai mérőműszereket készítenek) által üzemeltetett hálózat detektálta. A finnek a sajtóhíreket követően, az adatok ellenőrzése során rábukkantak egy kiterjedtebb zivatarrendszerre, s ennek a villámai közt rátaláltak a mai világrekordot jelentő, az Északi-sarktól mindössze 52 km távolságban lecsapott villámra, 2019. augusztus 13-án. A sajtóközlemény alapján e hálózat 2019-ben több villámot talált a sarkvidéken, mint 2012-2018 közt összesen, így elhatározták, hogy innentől fogva rendszeresen összefoglalják a sarkvidéken észlelt villámcsapásokat.

A sarkvidék mindössze a világ villámcsapásainak 5 százalékát kapja, azonban Holzworth és kutatótársai úgy találták, a 2010-ben észlelt 35 ezer helyett 2020-ban már 250 ezer villám érte a régiót, ezekből a legtöbb Szibéria területén. Ez az emelkedés egybecseng a Vaisala által detektált villámok számának gyarapodásával is, azonban a finn cég szakemberei nem látnak ebben trendet egyelőre. Ryan Said, a Vaisala coloradói irodájának meteorológus munkatársa elmondta, hogy egy-egy zivataros helyzetből adódhat az éves villámlások számának kiugró növekedése is. (Például 2014-ben csupán egyetlen zivatarrendszerből 15 ezer villámot detektáltak a kanadai sarkvidéken.) Lehet, hogy a természetes változékonyság része a növekedés? Ezt egészen hosszú távú adatsor alapján lehetne csak biztosan eldönteni.

Egyes szakemberek úgy vélik, Holzworth csapatának felfedezése logikus következménye a sarkvidéket érintő változásoknak, van, aki a sarkvidéken élő őslakos csoportok kifaggatásában látna igazolási lehetőséget. Az bizonyos, hogy az elmúlt években gyakoribbá váltak a tüzek a sarkvidékeken is, és amennyiben a villámok száma is gyarapodik, ez további tüzek kipattanását is előre vetíti.

Szintén segíthet a trendek vizsgálatában egy olyan, az elmúlt 20 esztendőre visszatekintő, tervezett elemzés is, amelyben a skandináv régióra kiterjedő adatokat vizsgálják majd át.