Volt egyszer egy együttállás

A 2020. december 21-én nagyon várt, igen szoros Jupiter-Szaturnusz együttállásról hazánkban nem készülhetett fotó az időjárás miatt, mivel még a legmagasabb hegyeink se lógtak ki a ködpaplanból. Ezen az alkonyon a két bolygó szinte egybeforrva rótta égi útját, a látvány hasonló lehetett a betlehemi csillag látványához, amelyről ez a leginkább elfogadott vélemény.

23-án napnyugta után azonban a Dunántúl egy részén a vonuló felhőzet réseiben sikerült megpillantani az ekkor már, a 21-i alkonyhoz képest, egymástól kétszer távolabb látható bolygókat. Versenyfutás volt az időjárással! Alkonyatkor fátyolfelhők takarták a délnyugati égboltot, a fényesebb Jupitert csak mintegy 20 perccel napnyugta után lehetett először megpillantani, a halványabb Szaturnusz láthatóvá válására még jó negyed órát várni kellett. Ekkorra azonban vastagabb felhők igyekeztek eltakarni a bolygókat, így alig pár perc maradt, amikor már viszonylag sötét volt az égi háttér.

Ladányi Tamás Veszprémben, a Vár bejáratánál álló Tűztorony felett, az egyre komorabb felhők közt örökítette meg a bolygópárost abban a néhány percben, amikor már nem volt túlzottan világos az alkonyi ég, és még nem borult be teljesen.

Erdélyben is hegyet kellett mászni az együttállásért.

Forrás: Simon-Zsiók Anett

Határainkon túl kissé szerencsésebb fotós is akadt: Simon-Zsiók Anett az erdélyi Madarasi-Hargita 1801 méteres magasságából örökítette meg még 21-én alkonyatkor a szoros együttállásban lévő bolygópárost.  A felvételen jól megmutatkozik az a különleges látvány, amelyre csupán 21-én este láthattak rá a szerencsések: a két bolygó fénypontja szinte egybeforrt.

Forrás: Rosenberg Róbert

23-án alkonyatkor Adonyban Rosenberg Róbert is sikeresen küzdött meg a vonuló felhőzettel. Még világos égen kezdte a fotózást, a felvételét egy Sky-Watcher 80/600 ED APO távcső, és egy Canon EOS 760D fényképezőgép segítségével készítette. A felvételen a bal oldalon lévő Jupiter négy Galilei-holdja közül három látható, a bolygó fénylő korongja felett két kis pont, egymás mellett az Europa és az Io; a bolygó alatt, jobbra, némiképp nagyobb távolságban pedig a Ganymedes látható (a negyedik hold, a Callisto épp a bolygóval egy vonalban, előtte tartózkodott). A bolygópáros halványabb tagja, a Szaturnusz a kép jobb oldalán látszik, a viszonylag kis nagyítás ellenére is remekül felismerhetőek a gyűrűi.