Megmenekülhetett Déli-Georgia állatvilága

Hosszú hetek óta találgattak és aggódtak a szakemberek, hogy vajon merre megy tovább a 2017-ben a Larsen-selfjégről levált A-68 jelű jégtábla legnagyobb, A-68a jelű darabja, amely a tengeráramlatokkal a Déli-Georgia-sziget közelébe sodródott. Attól tartottak, hogy a sziget körüli igen sekély tengerben könnyen megfeneklik a jégtábla, s ezzel akár hosszú évekre is visszavetheti a sziget élővilágát úgy, hogy elzárja a táplálékhoz vezető utat. A jégtábla mozgása a szigettől 50-60 km távolságban jelentősen lelassult, feltehetően egyik vége kissé be is akadt a tengeraljzatba, azonban a végzetes megfeneklés helyett a világ egyik legerősebb tengeráramlata győzedelmeskedett. A jégtábla elfordult, közben jelentős méretű darabok törtek le róla, és, a legújabb mérések szerint tovasodródik, nem veszélyeztetve a sziget rendkívüli élővilágát.

Az A-68a mozgása november végétől a Déli-Georgia-sziget közelében, a nyilak színeikkel a tengeráramlat sebességét mutatják méter per másodperc értékben.

Forrás: NASA Earth Observatory

Az Earth Observatory a születésétől fogva figyelemmel kíséri a jégtábla sorsát, változásairól beszámolt, és most sincs ez másképp. Josh Willis, a NASA Jet Propulsion Laboratory (sugárhajtás laboratórium, számtalan űreszköz üzemeltetését, irányítását is végző szervezet) munkatársa, aki évtizedek óta dolgozik a tengereket megfigyelő műholdakkal, csak pár hete kezdte követni az A-68a sorsát. „Amikor meghallottam, hogy a világ legnagyobb jégtáblája a világ legerősebb tengeráramlatán úszik, nem kellett különösen nagy tehetség ahhoz, hogy kitaláljam: az áramlatot fogja követni.”

A világosabb kékkel jelzett a sekélyebb tengeraljzat, a tengeráramlat e terület peremének a vonalát követve kerüli meg a szigetet.

Forrás: NASA Earth Observatory

A jégtábla megközelítette a szigetet december elején, aztán az óramutató járásával azonos irányban elfordulva tovább követte az áramlatot, amely a sziget körüli tengeraljzat sekélyebb régióját megkerülve halad tovább. A jégtábla északi vége elérte e sekély területet, majd itt jó nagy darabok le is törtek belőle, így megszületett az A-68d jelű jégtábla, majd a nagy tábla elkezdett távolodni Déli-Georgia szigetétől.

Az OSCAR, a tengerfelszín áramlatainak mozgását elemző modell többféle mérés adatait összegzi, mint pl. a tengerfelszín hőmérséklete, vagy a széljárás, a leginkább kritikus adat azonban a tenger magassága. Az óceáni áramlatok, amelyek pár napnál tovább aktívak, képesek „megbillenteni” a tengerfelszínt, és e dőlés radaros mérésével meghatározható, pontosan hol és milyen sebességgel mozog egy adott áramlat. „A műholdak rendkívül sokat segítenek a hasonló helyzetek felmérésében, így megérthetjük, hogy a tengerfelszínen lévő dolgok miként mozognak, vagy épp nő a kiterjedésük” – magyarázza Willis. „Nagyon hasznos adatok ezek, ha például egy olajszennyezés foltjának jövőjét igyekszünk előrejelezni, segítséget nyújtanak a mentőakciókban, és az A-68-hoz hasonló jégtáblák lehetséges útvonalának meghatározásában.”

Az antarktiszi cirkumpoláris áramlat, a világ legnagyobb és legerősebb tengeráramlata.

Forrás: Wikimedia Commons közkincs

A magasságmérésen alapuló technika legjobban a nagy tengeráramlatokkal működik jelenleg, és nincs a világon nagyobb és erősebb áramlat, mint az Antarktiszt körbefogó cirkumpoláris áramlat, amely az Antarktiszi-félsziget és Dél-Amerika közti Drake-átjárón is átrobog, nyugatról keletre tartva. Itt kapja el azokat a jégtáblákat, jéghegyeket, amelyek a Weddell-tenger köráramlatával kisodródnak a nyílt óceán felé, majd ezeket kelet felé viszi tovább, jelen esetben Déli-Georgia irányába.

Ezek az áramlatok elég nagyok ahhoz, hogy a világűrből jól lássuk őket, 50-100 km szélesek is lehetnek, vagyis pont elegendőek ahhoz, hogy egy, az A-68 méretéhez hasonló jégtáblát szállítani tudjanak. December 18-án az A-68a 135 km hosszú és 44 km széles volt, a jégtömegnek csak a tizede van a felszínen, a 90 százaléka a tengerfelszín alatt található. „Ha valami ilyen hatalmas, akkor azt csak hasonló léptékű áramlatok képesek megmozgatni” – tette hozzá Willis.

A jégtábla ugyan komoly veszélyt jelentett Déli-Georgia állatvilágára, azonban a belőle kioldódó tápanyagok a tenger élőlényei számára rendkívül fontosak, s így, hogy valószínűleg megmenekült a sziget, csupán e kioldott anyagok pozitív hatásait kapja meg a közvetlen környéke.
A selfjég a szárazföldről a gleccserek segítségével a tengerre jutott jég, amelybe zártan a szárazföldi eredetű elemek is a tengerbe jutnak, s a jég olvadásakor táplálják a planktonállományt, s rajtuk keresztül az egész táplálkozási láncot.