Így fest az Aral-tó télen
A közép-ázsiai tó arról vált híressé, hogy vízfelülete elképesztő mértékben csökkent az elmúlt évtizedekben, most a megmaradt rész téli arcát ismerhetjük meg.
Az Earth Observatory egy 2020. december 27-én készült műholdfelvételen mutatja be az egykor igen nagy tó pillanatnyi állapotát.
A tó vize az 1960-as évektől fogva drasztikusan csökkent, majd 2007-től két különálló tóvá és egy medencévé szakadt. A tóval együtt Közép-Ázsia e régiója is átalakult: nyáron száraz és forró, télen pedig hideg és havas lett.
A NASA Aqua műholdja által készített felvételen jól látszik, hogy az Északi-Aral-tó vize teljesen befagyott és a ráhullott hó miatt ragyogóan fehér, a tó partján élő kazah halászok ilyenkor, a téli időszakban lékekből fogják ki a halat. Nemcsak a tavon, hanem Kazahsztán e területén, a tótól északra is hóborítás miatt fehérlik a táj. A kép készítésekor az Északi-Aral-tó menti Tasztubek településen -9 Celsius-fok volt, összevetésül ugyanitt nyáron +40 fokos hőség uralkodik.
A Déli-Aral-tó, amely az egykori nagy tó délnyugati medencéjét tölti ki, nem fagyott be, a felvételen a vize jádezöld árnyalatú, kiugrik a környezetét uraló fakó homokszínű tájból. Néhány, kivételesen hideg évben a tó maradványának ez a része is befagy, azonban a legtöbbször a mostanihoz hasonlóan néz ki.
A tél a tájon hagyta különleges nyomát: a Déli-Aral-tó nyugati partjánál legyezőszerűen szétterülő hótakaró fehér foltja látszik. E régióban télen az uralkodó szélirány keleties, ezért hasonló jelenség alakul ki itt, mint az USA-beli Nagy-tavak mentén: a tóparti havazás (angolul: lake effect snow). Ehhez az szükséges, hogy a viszonylag meleg vizű tó fölé beérkező hideg légtömeg hatására beinduljon a helyi felhőképződés, amelyhez a tó melegebb vize biztosítja a felszálló légáramlatot és a párát.
Az egykor hatalmas Aral-tó jó része ma sivatag, így alakult ki a ma már Aralkum néven emlegetett terület, amelyben a „kum” türk nyelveken a homokot jelentő szó, és több közép-ázsiai sivatag nevében megtaláljuk (pl. Karakum – „fekete homok”, Kizilkum – „vörös homok”). Az Aral-sivatag az első emberi hatásra létrejött sivatag, és a számítások szerint télen a gyorsabban lehűlő száraz területen gyakran hó formájában hullik le a csapadék, míg a távolabbi részeken esőként. Nyáron viszont pont ez a sivatagos terület az, amely a legforróbbá válik a környéken.
Jól vizsgázott a NASA pormentesítője a Holdon
A Firefly Aerospace leszálló űrjárművével utazott a különleges pormentesítője, amelyet valós, holdi körülmények közt tesztelhettek is.
Marsi porforgatagot örökített meg a Perseverance
Ez nem is olyan nagy szám, sok hasonló felvétel készült már a marsjárók jóvoltából, most azonban több is került a videóra, és az egyik felfalta a másikat.
Globálisan csökken a talajok nedvességtartalma
Az ezredforduló óta a talajokban tárolt nedvesség egyre inkább a légkörbe kerül, és a szakemberek szerint talán már nem is fog visszaállni a korábbi állapot.
Sarki fény látható a Neptunuszon a James Webb-űrteleszkóp legújabb felvételén
A jelenséget régóta szerették volna megtalálni, de csak a Webb műszerei tették lehetővé ezt.
Jelentősen csökkent a tavak oxigénszintje
A vízi élőlények a vízben oldott oxigént lélegzik be, így létfontosságú, hogy a vizek oxigénben gazdagok maradjanak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
