Az Alpok átalakulása a klímaváltozás tükrében
Az első hó szeptemberben takarta be Tirol erdeit, két alpesi zerge szökkent elém, amint felfelé haladtam. A helyi zerge populáció már szinte zavartalanul fogadja érkezésem, hiszen közel 3 éve találkozunk rendszeresen hajnali túráim alkalmával.
Ahogy felfelé haladunk, a szarvasok és európai őzek életterét átveszi a zergék élőhelye, a törpefenyők zónájában. Télen alacsonyabban, az erdők felső területein, nyáron a hegyi legelőkön és sziklás hegyoldalakon találjuk őket. A nőstények ekkor hozzák világra egy, maximum két utódjukat. A hegyvidéki patások állománydinamikáját nagyban meghatározza a táplálékforrás rendelkezésre állása, különösen a nyári időszakban, a laktáció és az elválasztás fenntartása érdekében. A hőmérséklet emelkedése befolyásolja a növényi fenológiát (fejlődési időszakokat) és így a táplálék minőségét. A növényzet eloszlási mintázatát és minőségének változásait tanulmányozva megjósolható a zergék állományváltozása. Valamennyi forgatókönyv azt sugallja, hogy az appennini zerge a következő 50 évben akár a kihalás szélére is sodródhat, és az alpesi zerge állománya is radikálisan lecsökkenhet.
A hőmérséklet minden 1 Celsius-fokos emelkedésére 150 méterrel húzódik feljebb a hóhatár a 2010-es EEA jelentés alapján. Az európai magashegyi növényfajok elterjedési területei több száz kilométerrel elmozdulhatnak észak felé a 21. század végére, és a hegyvidéki növényfajok 60 százaléka eltűnhet.
Az elmúlt 22 évben az alpesi zerge és a kőszáli kecske élőhelye jelentősen magasabbra tolódott az Alpokban. Liberati és munkatársainak vizsgálatai szerint a tavaszi hőmérséklet emelkedése csökkenti a hóágyi növényzet elérhetőségét, beleértve a zerge legjobb táplálékforrásait is, ami negatív demográfiai következményekhez vezet. Így a klímaváltozás elsősorban a fiatalkori mortalitást növeli, csökkenti a test növekedését és növeli a téli elhullás kockázatát. A felmelegedés befolyásolhatja a paraziták életciklusát is, vagyis gyorsabban fejlődnek, hosszabb ideig élnek, tehát nagyobb eséllyel és többen kerülhetnek át a gazdaszervezetbe.
Farkasok a klímaváltozás és a közvélemény kereszttüzében
Nem csak a klímaváltozás, de a társadalom felfogásának változása is hatással lehet a fauna jövőjére. 2018-ban nagyjából harminc farkast tartottak számon Ausztriában, de az állomány csak a cseh határ közelében állandósult. Említésre érdemes az a tény, hogy a farkasok visszatelepedése ellen leginkább Salzburgban emelnek szót, egy olyan városban, ahol jellemzően nem lehet farkassal találkozni. Ezzel szemben a cseh határ közelében – ahol a legtöbb észlelés tapasztalható – a közvélemény támogatja védelmüket. Szerencsére az osztrák és az uniós jogszabályok egyaránt garantálják a farkasok védelmét, így nem lehetett politikai kérdést generálni az információhiányos területeken a fajjal kapcsolatban (Pfiffinger G. 2019).
A globális éghajlatváltozás ugyan káros hatással van a farkasok egyedszámára, ugyanakkor hozzájárul a vaddisznó-populációk növekedéséhez és az emberek és a vaddisznók közötti konfliktusok gyakoriságához (Vetter et al. 2020). Az állomány egészséges populációinak fenntartását, és az egyedszám kordában tartását elősegítheti a farkasok visszatelepedése.
A hóhatár változása
A nyári és téli hóhatár változásai jelentős különbségeket mutatnak régiónként és évenként is, így az Alpok gleccsereinek úgynevezett magassági egyensúlyvonalát (ELA) szokás évtizedek viszonylatában egybevetni. Ez az a tengerszint feletti magasság, ahol a felhalmozódó hó és jég mennyisége megegyezik azzal, amely egy év alatt elolvad vagy elpárolog.
A legújabb jelentések szerint a 3500 méter alatt található gleccserek eltűnése a korábban becsültnél sokkal hamarabb várható. A térség ökoszisztéma szolgáltatásai közül nem csupán az ivóvízellátás és az idegenforgalom téli sportokra épülő hányada kerülhet veszélybe a következő évtizedekben, de a vegetációt érintő és mikroklímában tapasztalható folyamatok is aggasztóak. Az alpesi növényfajok 60 százaléka a kihalás szélére kerülhet.
A klímaváltozás az Alpok legtöbb gleccserét fenyegeti. A legújabb tudományos eredmények alapján az évszázad végére a gleccserek 92 százaléka eltűnhet az Alpokból. A kutatók több mint száz évre visszatekintő adatok elemzésével modellt állítottak fel és megpróbálják a klímaváltozás hatásait előre jelezni 2100-ig.
Fogyatkozó gleccserek
Bár megszaporodtak az extrém hideg és viharos napok, 1864 és 2008 között 1,6 Celsius-fokkal emelkedett az átlagos éves hőmérséklet svájci adatok alapján, míg Ausztriában az utóbbi száz év alatt 1 Celsius-fokos emelkedését mutattak ki. Az átlagos hómélységről 1961-óta Svájcban és Ausztriában együttesen 139 állomásról állnak rendelkezésre adatok. 2000 m magasságban átlagosan -12 cm/évtized hómélységcsökkenést mutattak ki. 1980 és 1995 között az Alpok gleccserei területük körülbelül 10-20 százalékát veszítették el.
Az Észak-Olaszországban található Presena-gleccser 1993 óta elveszítette térfogatának egyharmadát. Ezért a síturisztikai bevétel egy részét környezet- és természetvédelmi célokra fordítják, például júniustól szeptemberig minden nyáron hatalmas, fehér geotextíliával fedik le a gleccser felszínét. A ponyva lassítja az olvadást.
Gerald Pfiffinger 2019 in https://wilderness-society.org/wolves-and-other-austrian-wildlife-under-pressure/
Liberati L, Messerli S, Matteodo M, Vittoz P (2019) Contrasting impacts of climate change on the vegetation of windy ridges and snowbeds in the Swiss Alps. Alpine Bot 129:95–105
Lovari, S., Franceschi, S., Chiatante, G. et al. Climatic changes and the fate of mountain herbivores. Climatic Change 162, 2319–2337 (2020). https://doi.org/10.1007/s10584-020-02801-7
Olefs M., Koch r., Schöner W., Marke T. (2020): Changes in Snow Depth, Snow Cover Duration, and Potential Snowmaking Conditions in Austria, 1961–2020—A Model Based Approach
Vetter G, S., Puskas Zs., Bieber C., Ruf T. (2020): How climate change and wildlife management affect population structure in wild boars, Sci Rep . 2020 Apr 29;10(1):7298
Žebre, M, Colucci, RR, Giorgi, F, Glasser, NF, Racoviteanu, AE & Del Gobbo, C 2020, ‘200 years of equilibrium-line altitude variability across the European Alps (1901−2100)’, Climate Dynamics. https://doi.org/10.1007/s00382-020-05525-7