Ez a Mediterráneum legöregebb ismert korallzátonya

A spanyol Tengertudományi Intézet (ICM-CSIC) és a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ (NOC) egy nemzetközi kutatócsoport élén, közös munkával vizsgálta a Mediterráneum úgynevezett hideg vízi korallzátonyait, ugyanis ezek, trópusi változataikhoz hasonlóan, igen gazdag élővilágnak adnak otthont. Óriási különbség azonban a két égöv koralljai közt, hogy a hideg víziek létezése nem függ a fotoszintetizáló algáktól, ennek köszönhetően is élhetnek a hideg és sötét, mélyebb vizekben.

Minden különlegességük ellenére igen hiányosan ismertek ezek a hideg vízi korallzátonyok, így pedig nehéz megóvni is őket a különböző emberi tevékenységek okozta zavarásoktól.

A kutatócsoport most a Földközi-tenger nyugati medencéjében az elmúlt 400 ezer év koralljainak fejlődését tanulmányozta. E zátonyokon minél mélyebbre hatolunk, annál öregebb korallokat találhatunk, mivel az újabb generációk a korábbiak tetején növekednek. A kutatásról, amely példa nélküli, bepillantást enged a korall ciklikus növekedését szabályozó környezeti és éghajlati körülményekbe, a Quaternary Science Reviews szakfolyóiratban számoltak be a szakemberek.

Az eredmények alapján az elmúlt 400 ezer évben szinte teljesen folyamatos volt e korallzátonyok növekedése a Földközi-tengerben, vagyis nagyjából az első neandervölgyi emberek megjelenésével egy időben már éltek. A korallok minden valószínűség szerint ennél is korábban kezdtek fejlődni, mivel a vizsgálatokban csak a zátony sekélyebb részeit tudták most elemezni. A vizsgálatok során egyazon zátony 110 mintáján végeztek kormeghatározást, ezen adatokat más vizsgálatok eredményeivel összevetve tudták felvázolni azokat az időszakokat, amikor a korallzátony fő fejlődése zajlott. Ezzel együtt az adott időszakhoz tartozó környezeti körülményekre is fény derült, vagyis arra, hogy milyen körülmények szükségesek a hideg vízi korallok fejlődéséhez.

A félig már megkövült korallok elemzése alapján megállapíthatták a kutatók, hogy a klíma jelentős változásai hatottak leginkább a korall növekedésére és a zátony kialakulására. „A jégkorszak klimatikus változásaihoz kötött folyamatok, például a tenger produktivitásának változása, vagy a tengerszint eltérései a fő mozgatórugók a hideg vízi korall növekedésében” – magyarázta Guillem Corbera, a NOC-nál kutató doktorandusz. „A Mediterráneum keleti részén zajló intenzív és hosszas monszunidőszakok igen negatív hatással voltak ezeknek, a több ezer kilométerre, a Földközi-tenger legnyugatibb részén élő koralloknak a növekedésére.”

„A 400 ezer év során, az aktuális klímától függően más és más korallfaj volt a zátonyok uralkodó faja, s ennek köszönhetően igen különleges formavilág született a tenger mélyén. A kutatásunk eredményéből azt is kikövetkeztethetjük, hogy a most zajló klímaváltozásra miként reagálnak majd e hideg vízi korallzátonyok” – tette hozzá Claudio Lo Iacono, az ICM-CSIC szakembere, a kutatás vezetője, aki néhány éve felfedezte a most vizsgált zátonyokat.

A Földközi-tengerben élő hideg vízi korallokat ugyan korábban is vizsgálták, ám csak különböző helyszínekről vett mintákon végeztek kormeghatározást, és csupán az elmúlt 15 ezer év növekedési sajátosságait mérték fel.