Egymilliárd év 40 másodpercben

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport részleteiben tárta fel a lemeztektonikai mozgásokat egymilliárd évre visszamenőleg, a Sydney-i Egyetem EarthByte nevű földtudományi csoportja vezetésével.

A szabálytalan alakú kőzetlemezek mozgását a Föld belső hője irányítja, amelyet a mélyben lévő radioaktív elemek bomlásával keletkezik. A kőzetlemezek képződése és megsemmisülése olyan folyamat, amelynek megértése nélkül azokat a fémeket se tudjuk megtalálni, amelyek kulcsfontosságúak egy alacsony szénkibocsátású jövőhöz. A kutatócsoport az Earth-Science Reviews szakfolyóiratban közölte a kutatási eredményeit.

Az Eurekalert beszámolójában Dietmar Müller, a Sydney-i Egyetem professzora elmondta: „A csapatunk egészen új modellt készített az elmúlt egymilliárd év tektonikai fejlődéséről. Földünk különleges abból a szempontból, hogy életet hordoz. Azonban ez csak azért lehetséges, mert az olyan geológiai folyamatok, mint a kőzetlemezek mozgásai bolygószintű támogató rendszert tartanak fenn.”

Most először készült olyan tektonikai modell, amelyben az összes kőzetlemez-határvonal is szerepel, vagyis az, hogy képződnek, illetve hol buknak alá a lemezek. Bár emberi időléptékben lassú ez a mozgás, évente néhány centiméteres, azonban az egymilliárd évet 40 másodperccé sűrítő animációban megfigyelhetjük, hogy a kontinensek bárhol elhelyezkedhettek. Az Antarktika például járt az Egyenlítő közelében is. Óceánok medencéi nyíltak fel és záródtak össze, a kontinensek pedig időről időre hatalmas szuperkontinensekké álltak össze.

A videón (amelyet, a jobb alsó részen lévő fogaskerékre kattintva lelassíthatunk, ha részletesebben szeretnénk megfigyelni a lemezek mozgását) a kék vonalak jelzik a széttartó lemezhatárokat, a vörösek, kis háromszögekkel pedig az alábukó lemezhatárokat mutatják. A zöld területek a szárazulatok.

A kutatók minden kontinensről, igen távoli és elérhetetlen régiókról is adatokat gyűjtöttek, majd ezeket összevonták egy olyan rendszerbe, amely aztán létrehozta ezt az egymilliárd éves modellt. A modell nemcsak magukat a tektonikai folyamatokat segít jobban megérteni, de olyan, a kontinensek elhelyezkedésével összefüggő dolgokét is, mint a tengeráramlatok múltja, illetve az egyes korok klímája. Könnyebb lesz elképzelni azokat a folyamatokat, amelyek az élethez szükséges tápanyagokat elosztották bolygónkon, ezzel serkentve az élőlények evolúcióját.

„Egyszerűen kifejezve: ez a modell megmagyarázza, hogy az otthonunk, a Föld nevű bolygó miként vált a komplex létformák számára lakható hellyé. Lemeztektonika nélkül földi élet se létezhetne. Az új modell révén közelebb kerülhetünk ahhoz a válaszhoz, hogy miként válhatott ez a gyönyörű kék bolygó a bölcsőnkké” – tette hozzá Müller professzor.