A Tisza nevében, a tiszta Tiszáért készült egy dokumentumfilm

Az 55 perces dokumentumfilm négy országban, Ukrajnában, Magyarországon, Szerbiában és Romániában játszódik. A film tíz szereplő érzésein és történetein keresztül, egyedi módon mutatja be a környezetszennyezés határokon átívelő problémáját. Fő célja a probléma okainak megértése, az eddigi megoldások bemutatása és újabban keresése.

Folyóink szennyezettsége növekszik, sürget az idő a cselekvésre. A Tiszát érintő műanyagszennyezés pusztítja a folyó élővilágát és elcsúfítja partjait. Viktor Bucsinszky és Franz Béla kárpátaljai környezetvédők, a probléma enyhítésére néhány éve nyitottak egy kisebb, ámde annál hatékonyabb hulladékkezelő udvart, ahol a szelektíven csoportosítják a hulladékot. A filmben a rendező személyesen kíséri végig küzdelmes hétköznapjaikat.

És, hogy miért a Tisza Ljasuk Dimitry szívügye? Erre a kérdésre, maga a film készítője adja meg a választ:
A Tisza fontos része az életemnek. Gyökereket, szeretetet és boldogságot ad. A Tisza-tónál nőttem fel, a Tisza iránti szeretetemet ukrán édesapámtól kaptam, aki a folyónál találta meg a nyugalmát és végül a folyón is halt meg. 
Úgy gondolom, hogy egy ember nem csak egy másik ember iránt érezhet mély szeretetet és kötődést, hanem egy folyó, de akár egy hegy, erdő vagy tenger iránt is. Ha szeretünk valakit, akkor kiállunk mellette, védelmezzük és megpróbálunk tenni érte. A Tiszát az utóbbi évtizedekben nagyon sokat bántottuk. Csak elveszünk tőle és nem adunk. Ezzel nem csak a folyót, hanem teljes élővilágát is sanyargatjuk.
Minden évben szembesülök a Tisza-tavat érintő problémával. A lakosság, Tiszát szerető emberek szíve meghasad a látványtól. Láttam ahogy elkötelezett önkéntesek a PET Kupánál, időt és energiát nem kímélve tesznek a hulladékprobléma megoldása érdekében. Óriási munka ez a részükről, nagyon sokat köszönhetünk nekik.

Mindannyiunkban felmerül a kérdés: Lehet-e jó megoldást találni a hulladékproblémára akár a Tiszán, akár máshol a környezetünkben?
Ha Kárpátalján változás történik, az jó a Tiszának, jó Magyarországnak, a Dunának és a tengernek is. Egészen a Fekete-tengerig vezetem a nézőt. Mert nem csak Kárpátalját és Magyarországot érinti a probléma. Mert nem csak ezen a két helyen szemetelnek és nem csak nálunk próbálnak tenni ellene.
Amikor sajnálkozunk azon, hogy mi van a Tisza magyarországi szakaszán, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az alattunk lévő országok a magyar szemetet is „megkapják”.  Ezzel párhuzamosan már csak arra kéne figyelni, hogy mi is mindent megtegyünk a saját hazánkban a probléma megoldásáért. Mert ez Magyarországon is óriási gond, még mindig. Nyilván nagy előnyünk van Kárpátaljához képest ezen a területen. De pont annyira van lemaradva Ukrajna Magyarországtól, mint mi Dániától.
Gondolj csak bele, ha nem lenne Budapesten szemétszállítás, akkor te mit tennél a szemeteddel? Hova tennéd? Az utca végére? Az erdőbe? Gyártelep mellé? Vagy a Rákos-patak partjára? Még mindig bőven akad Magyarországon olyan hely, ahol tonnaszámra borítjuk ki a szemetet, vagy pecázás, kempingezés, piknik után hagyjuk ott, amire már nincs szükségünk.
Szóval a probléma ellen közösen kell tennünk. Minden egyes ember cselekedete számít. Ne másra várjunk, magunk tegyünk érte! Te és én!… A Tisza nevében! – hívja föl a figyelmet Ljasuk Dimitry.

A film kézen fogja a nézőt és elviszi magával Kárpátaljára, majd egészen a Duna-deltáig és a Fekete-tengerig. Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek.
Fény derül a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is. A film egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért. Végigkísérhetjük a hulladék útját a forrástól egészen a Fekete-tengerig, közben pedig láthatjuk, hogy ez a probléma nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence több országát is érinti.
Mindannyian kivesszük a részünket a szemetelésben és mindenhol vannak törekvések az összegyűlt hulladék felszámolására is. De ahhoz, hogy változás történjen mindenkinek tennie és változtatnia kell – és  minden egyes ember hozzájárulhat a megoldáshoz. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a hétköznapi emberek és a szervezetek tehetetlenek. Ilyen például a rahói szeméttelep problémája, közvetlenül a Tisza partján. Ezért fordul a rendező Ukrajna elnökéhez Volodimir Zelenszkijhez. Maga a film egy üzenet az elnökhöz, a Tisza nevében.

A film készítőjének fő célja, hogy megértsük a problémát, és azt is, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet, a folyóink, tengereink iránt. Emellett megoldást próbál mutatni arra is, hogy mi emberek mit tehetünk azért, hogy a helyzet változzon. Mindezt egy aktuális és nagyon közeli helyszínen Kárpátalján.
Ez a film nem hibáztat, nem felelősöket keres, hanem biztat és remél.