Milyenek voltak Antarktika erdőségei?

Az első kövületet még 1833-ban találta James Eights a déli kontinenshez tartozó Déli-Shetland-szigeteken, ám később számtalan további követte, a kontinens még ma is rengeteg újdonsággal szolgál.

Az újabb és újabb kövületek alapján hamar világossá vált, hogy a ma fagyos kontinens egykor dús erdőségek otthona volt; nemrégiben 56 millió évvel ezelőtti erdőiről született egy tanulmány, ausztrál és angol kutatók jóvoltából.
Az Antarktika egykor a Gondwana szuperkontinens része volt, és végig a mai földrajzi helyszínén helyezkedett el, majd elvált tőle Ausztrália, India, és később Dél-Amerika is. E korokból ránk maradt, homokkőben, agyagkőben található megkövült levelek árulkodnak a korabeli környezeti viszonyokról, hőmérsékletről, és persze arról, hogy egykor hatalmas erdőségek borították a területet.
Kb. 55 millió éve az ún. paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (PETM) időszaka során igen meleg klíma uralta bolygónkat, így a déli sarkvidékét is, geológiai értelemben rendkívül gyorsan, mindössze tízezer év alatt 8 fokkal emelkedett a hőmérséklet. Ez az az időszak, amelyet valamiféle példaként említhetünk a mai, ember okozta felmelegedési tendencia várható eredményeként is, bár a mai melegedés tempója nagyságrenddel gyorsabb.
Az ausztrál-brit kutatócsoport az Antarktiszi-félsziget környékén keresett 58-56 millió éves kövületeket, és a munkájuk eredményeként sokat megtudhattunk a korabeli, nagy kiterjedésű erdők növényfajairól, ezek sokféleségéről.
A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy igen sokféle növényt találtak, jóval nagyobb biodiverzitás jellemezte az erdőt, mint a korábbi kövületek alapján véltük, és erre a levélformák, s azok erezete adta a legjobb bizonyítékot. A hűvöstől a meleg mérsékelt övi erdőkig találunk példákat, tűlevelűek, lombhullatók, és széleslevelű örökzöldek egyaránt jelen voltak, és ma nincs olyan erdőség, amely ehhez hasonló volna. A legközelebbi analógia talán a mai Patagónia területén található, amelyben araukária és délibükk egyaránt él. Az antarktiszi erdőkben számos olyan faj is volt, amelyeket ma pl. Ausztráliából ismerünk, mint az eukaliptuszok, vagy a nagy kaurifenyők, bunyafenyők, kőtiszafák, de nőttek itt a mai trópusi, szubtrópusi területekről ismert örökzöld próteafélék is, amelyek közt bolygónk legszebb virágos cserjéi vannak.
A levelekből arra is következtetni lehetett, milyen klíma volt: az évi középhőmérséklet 12,5-14,5 Celsius-fok közt volt (összevetésül: hazánké 10-11 fok), az éves csapadékmennyiség pedig 2100 mm körüli lehetett (ez 3-4-szer annyi, mint hazánké). A déli kontinens átjáróként is működött Dél-Amerika és Ausztrália régiói közt, egészen addig, míg ezek el nem szakadtak, s fel nem nyílt a Drake-átjáró.