Közös ügyünk az óceánok védelme is!

Sylvia Earle évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be az óceánok feltérképezésében és megóvásában – a vele készült interjút a 24.hu weboldal tette közzé.

Magyarországnak nincs óceánja, több száz kilométert kell utaznunk, hogy elérjük a legközelebbi tengerpartot. Egy hasonló földrajzi helyzetben lévő közösség számára az óceánok problémája távolinak tűnhet. Mi az üzenete a számukra?
Az, hogy a világunk egyetlen nagy egységet alkot. Vannak emberek, akik a magasból, az űrből tekinthetnek le a Földre, erre a kék kis csodára, amelyet otthonunknak nevezünk. Ők tisztán láthatják, hogy minden mindennel összekapcsolódik. Ha eltűnnének az óceánok, az élet egyszerűen nem lenne lehetséges. Az óceánok adják a bolygó vízkészletének 97 százalékát, alakítják az éghajlatot, az időjárást, és az élet forrását jelentik.
Mivel vizük feláramlik a légkörbe, onnan pedig lehullik a szárazföldre is, gyakorlatilag minden csepp vizet az óceánnak köszönhetünk. Sőt, minden lélegzetet is, hiszen az oxigén nagy része otthonunktól távol, a tengerekben termelődik.
Az óceánok több százmillió éve alakítják a Föld képét, a bolygóét, amelyet egykor csak víz és kőzet, ma viszont már élet jellemez. Az élet jelentős hányada pedig épp az óceánban található. Szárazföldiek vagyunk, sokan pedig sohasem láthatják, érinthetik meg a tengert. Emiatt könnyedén megfeledkezünk róla, noha nem lenne szabad. Az emberek többsége a saját szívét sem látja, mégis örülünk neki, hogy létezik, életben tart, és igyekszünk gondoskodni róla, mivel ő is gondoskodik rólunk.

Hogyan járulhat hozzá az átlagember az óceánok védelméhez?
A mindennapi döntésekkel, hogy mit visel, mit eszik, hogyan él. Már látjuk, hogy a sok kicsi együtt nagyon is számít. Lassan nyolcmilliárdan élünk a bolygón, az emberek apró döntései mind összeadódnak, felhalmozódnak. A klímaváltozás is éppen a kisebb cselekedeteink következménye: a mindennapi tevékenységünkhöz szükséges energiát égetéssel, emisszióval hozzuk létre, de még a táplálékaink előállítása is kibocsátással jár.
Immár fel vagyunk fegyverkezve a tudással: régen vakok voltunk, tudatlanságunkban hibáztunk, de most nem lehet kifogásunk. Tudjuk, hogy a döntéseinknek később komoly hatása lesz.
Meg kell találnunk a módját, hogy fenntartsuk magunkat akár a mostani, akár a megnövekedett népesség mellett. Az biztos, hogy a jelenlegi életmódunkat nem folytathatjuk, abba kell hagynunk a természet pusztítását, máskülönben mi sem maradhatunk életben…

A tengerbiológus kutatóval készült teljes interjút, melyben szó esik arról, hogy mit tehetnek a döntéshozó politikusok vagy arról, mit tehetünk mi magyarok a tengerek védelméért, elolvashatják a 24.hu oldalon.