Mexikóváros tovább süllyed
Évtizedek óta ismert, hogy a hatalmas metropolisz folyamatosan süllyed, de vajon meddig tarthat még e folyamat?
Világszerte számos nagyvárosról köztudott, hogy súlyos mértékben süllyed, pl. ilyen Teherán, Bangkok, Jakarta, Houston, vagy épp Velence, ám a rekordot Mexikóváros tartja, legalábbis egyes városrészeivel. A süllyedés oka a legtöbb esetben a városok alatti vízrétegek kiszivattyúzása, a rossz várostervezéssel és az ultra gyors népességnövekedéssel (s ezzel emelkedő vízigénnyel) karöltve.
Mexikóvárosban a süllyedés még 1519-ben kezdődött. Az egykori azték főváros, Tenocstitlan szinte a vízre épült, két nagy kiterjedésű tó is volt itt, amelyeket azonban a spanyolok a város meghódítása után lecsapoltak, hogy a saját városuknak jusson hely. A probléma a népesség növekedésével vált kritikussá: a 20. század elején a helyi források már nem biztosítottak elegendő ivóvizet a városlakóknak, ezért számtalan kutat mélyítettek a város alatti vízrétegekbe, és onnan emelték ki a szükséges vizet. Azonban a víz támasztása nélkül a város alatti rétegek elkezdtek összeroskadni, s beindult a süllyedés, akkoriban még csupán évi 5 centivel, ám a 20. század közepére már megközelítette az évi fél métert! Bár nem mindenhol ugyanekkora a süllyedés mértéke, mégis sok százmillió dolláros kárt okozott, főként a gyarmati időkben létesült építményekben, a történelmi városnegyedekben.
Számos épületet be kellett zárni, mert veszélyessé vált, illetve, ahol lehetett, felújításokkal erősítették meg őket. A problémát fokozza, hogy a süllyedés miatt nemcsak az építmények, de maga a vízvezeték-hálózat is rendszeresen megsérül, az 1990-es évek végén évi 40 ezer csőtörés volt csak a városhoz tartozó területeken.
A város jelenleg évi 40-50 centit süllyed, és egy friss kutatás szerint se megállni, se megfordulni nem fog ez a folyamat. 115 év felszíni és 24 év műholdas mérései alapján a város alatti üledékrétegek még további 150 éven át tömörödnek majd, így a 20. századi méterekhez további 30 méter süllyedés adódhat hozzá. Érdekes módon a süllyedés nem a kiszivattyúzott víz mennyiségével mutat egyenes összefüggést, hanem a város helyén egykor volt tómeder agyagos üledékeinek folyamatos tömörödésével, a felszínközeli vízzáró réteg vastagságával.
Az egykori azték főváros körüli tó, a Texcoco-tó lecsapolását követően annak korábban lerakódott agyagos, sós üledékét hagyták kiszáradni, s az üledékréteg egészen aprócska szemcséi azóta is egyre csak helyezkednek, s próbálnak minél közelebb jutni egymáshoz, így tömörödik az egész üledékréteg. A szemcsék közti hézagot korábban a víz kitöltötte. Ez a típusú tömörödés visszafordíthatatlan folyamat, s ez okozza az épületek, utak, csővezetékek folyamatos sérüléseit. A felszínen keletkező repedéseken át ráadásul beszivárog a mélybe a szennyezett víz, ami a metropolisz további vízellátását is veszélyezteti.
A város süllyedése az 1950-es évek óta állandósult, évi 50 centi körüli maximális értékkel.