A természetvédelemben fontos szerepük van az őslakosoknak és a helyieknek

Május 22. a biológiai sokféleség nemzetközi napja. Ennek alkalmából jelent meg az Életteli területek című jelentés, melyben a székelyföldi Homoródkarácsonyfalva példáját is bemutatják.

A természeti értékek megőrzése a helyi közösségek bevonásával tud hatékonyan megvalósulni. Ezt angolul community-based conservationnek nevezik, magyarul pedig közösségalapú természetvédelemnek. Mindezt alátámasztják az elmúlt évek, illetve évtizedek természetvédelmi kutatásai, illetve gyakorlatai melyek egyértelműen rámutattak arra, hogy a természeti értékek jelentős része emberi tevékenység közreműködésével alakult ki: ilyenek például a kaszálórétek vagy a fás legelők. A helyi lakosok elismerése, illetve bevonása a természeti értékek megőrzésébe ezért is alapvető fontosságú.
2010-ben jött létre az ICCA Consortium, mely az Indigenous and community conserved areas (magyarul „Őshonos és helyi közösség által védett területek”, más néven Territories of life, „Életteli területek”) rövidítéséből származik. A szervezet azokat a helyi közösségeket, gyakorlati szakembereket és kutatókat fogja össze a világban, akik a helyi lakosok természetvédelembe való bevonásának fontosságára, illetve az általuk végzett természetvédelmi tevékenységekre hívják fel a figyelmet.

Az idei biológiai sokféleség napja alkalomból jelent meg egy nemzetközi kiadvány az ICCA Consortium gondozásában Territories of Life: 2021 Report(Életteli területek: 2021-es jelentés) címmel. A tanulmány a világ 17 pontjáról mutat be közösségeket. Ők tudatosan, vagy akár szinte észrevétlenül a hagyományaik, természetközeli gazdálkodási formáik, helyi évszázados vagy akár évezredes szabályrendszereik gyakorlásán keresztül igyekszenek óvni, védeni a természeti értékeket és egyúttal az azzal összekapcsolódó kulturális örökség éltetéséhez is hozzájárulnak. Fontos megemlíteni, hogy szabályrendszerek létrejötte igazolja, hogy ahogy ma sem, úgy régen sem volt jellemző a sokszor emlegetett „harmonikus kapcsolat” a természet és helyi közösségek között. A jelentésben is bemutatott helyi közösségek arra jó példák, hogy a helyi szinten és közösségi összefogással hogyan lehet a lakóhely környezetét megőrizni gazdálkodáson vagy más tevékenységeken keresztül, akár évszázadok vagy évezredeken keresztül.

A jelentés öt fő következtetést von le, melyeket rövidítve közlünk:
- Az helyi közösségek kiemelkedő szerepet játszanak a világ biológiai sokféleségének és természetének kormányzásában, védelmében és fenntartható használatában.
- Az egészséges bolygóhoz való hozzájárulásuk a kultúrájukban és a helyi területeikben gyökerezik. Egyúttal jelentős részt adnak hozzá a világ kulturális, nyelvi, kézzelfogható és szellemi örökségéhez.
- A helyi közösségek de facto gondnokai a területeiknek, ugyanakkor a főárambeli természetvédelmi intézmények sokszor vetélkednek velük az irányításért. Ez kihívásokat és lehetőségeket is jelent a jövőre nézve.
- A helyi közösségek a frontvonalában vannak a biológiai sokféleséget veszélyeztető és klímaváltozást okozó fő ipari folyamatok elleni küzdelemnek, amely hosszú távú veszélyt okoz életükre, kultúrájukra és ellenálló képességükre.
- Az említett közösségek igyekeznek alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, és sokféle stratégiákat alkalmaznak a jogaik és közös földjeik védelmére.

A kötetet május 20-án mutatták be egy internetes konferencián. Aditi Veena egy dalt énekelt el a természetről, majd afrikai, dél-amerikai és ázsiai hozzászólók meséltek életükről, küzdelmeikről. A Biológiai Sokféleség Egyezmény titkársága is fontosnak tartja a kezdeményezést, melyről videóüzenetben biztosították a szervezőket és a hallgatóságot.
Homoródkarácsonyfalvi közbirtokosság
A tanulmánykötetben egyedüli európai példaként kerül bemutatásra a romániai, Hargita megyei Homoródkarácsonyfalva közbirtokosságának működése, története és szemlélete. Az esettanulmány szerzői George Iordăchescu, Anna Varga, Monica Vasile és Irina Sinziana Opincaru. A munkához jelentős mértékben hozzájárult a közbirtokosság elnöke, Orbán Csaba és Benedek Enikő, a homorodkarácsonyfalvi Dungó Kulturális Egyesület elnöke.

Imreh István székelyföldi falutörvényekre vonatkozó kutatásaiból is jól ismerhetőek, már az 1500-as évektől kezdődően rendelkezésre álló, azon írott források, melyekben elolvasható, hogy milyen nehézségekkel és feladatokkal álltak szemben a székelyföldi faluközösségek a legeltetés, kaszálás vagy éppen erdőgazdálkodás során. Romániában 2000-ben újjáalakultak a közbirtokosságok, melyek fókuszában elsősorban a közösségi legelők és erdők használata áll. Ezzel a falvak, a helyi közösségek nemcsak egy megélhetési forrást kaptak vissza, hanem felelősséget és lehetőséget a természeti – kulturális sokféleség megőrzésére, fenntartására és akár növelésére is, melyre Homoródkarácsonyfalva közbirtokossága jó példaként szolgál.
Szentpáli Géza, a Homoródkarácsonyfalvi közbirtokosság egykori titkára a közösségi erdőgazdálkodással kapcsolatban így fogalmazott: „Nem vágunk le mindent egyszerre, hanem mindig gondolunk a következő nemzedékekre is, hogy ők is legalább olyan jó módban éljenek, ahogyan most mi tesszük.”
Írta: Varga Anna (Pécsi Tudományegyetem, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék) és
Bajomi Bálint (Debreceni Egyetem – bajomi.eu)