Feltérképezték az óceánok vízkörforgását
Kiderült, hogy mennyi időt vesz igénybe, hogy egy adott víztömeg visszatérjen kiindulási pontjára.
A Scripps Oceanográfiai Intézet és a Kaliforniai Egyetem (San Diego) kutatói 25 évi adatgyűjtés, és több mint egymilliárd adatpont számítógépes modellezése segítségével kiszámolták, merrefelé járja útját a víz a világ óceánjaiban. Úgy találták, hogy bármelyik áramló víztömegnek sok száz, vagy időnként több ezer évre van szüksége ahhoz, hogy egy teljes kört megtegyen és visszatérjen kiindulási pontjára.
Louise Rousselet és Paola Cessi, a Scripps oceanográfusai elmondták, hogy ez volt az első olyan kutatás, amely a víz útját valós adatokból kiindulva, számítógépes szimulációk útján mérte fel, az ECCO nevű modell segítségével. Az ECCO egymilliárd adatpontot használ, amelyet műholdas mérések, és automata sodródó eszközök (úszó bóják) mérései alapján számítanak ki.
A modell az adatokat egy olyan globális szimulációként ötvözi, amely nagyban hasonlít a meteorológusok által az időjárás-előrejelzésben használthoz. Az egyes víztömegek fizikai tulajdonságait (mint a hőmérséklet, sótartalom) is követi a modell, s ezeket az óceán meghatározott pontjaira tudja kivetíteni.
Kiderült, hogy az Atlanti-óceánban lévő víztömeg harmada, ha elhagyta ezt a medencét, körbejárta a Csendes-, az Indiai-, és a Déli-óceánt (az Antarktisz körüli víztömeg újabban elterjedt neve) is, és nagyjából 300 év alatt tért vissza a kiindulópontjába. A víztömeg 20 százaléka hasonló utat járt be, ám nagyobb mélységig süllyedt, s tett egy kitérőt az antarktiszi Weddell-tengerben is, majd, 700 év elteltével jutott vissza a kiindulása helyszínére. Az óceán vizének közel fele viszont igen hosszú, 2800 éves utat járt be, s ebből mintegy ezer évet a Csendes-óceán nagy mélységeiben töltött el. A kutatók ezt „nagy körutazásnak” nevezték, ez a víztömeg a világóceán szinte minden, különböző mélységű medencéjét meglátogatta, mielőtt visszatért az Atlanti-óceánba.
A kutatást finanszírozó amerikai Nemzeti Kutatási Alap (NSF) programvezetője, Mete Uz szerint az elkészült felmérés alapján már könnyebb elképzelni az óceánok vizének körforgását. Ugyanezt a felmérést persze rengeteg úszó-merülő műszerrel véghez is lehetne vinni, azonban az megfizethetetlen volna, másrészt a folyamatot a meglévő adatok és a számítógépes modellek kombinációjával is kiválóan lehetett ábrázolni.
Jól vizsgázott a NASA pormentesítője a Holdon
A Firefly Aerospace leszálló űrjárművével utazott a különleges pormentesítője, amelyet valós, holdi körülmények közt tesztelhettek is.
Marsi porforgatagot örökített meg a Perseverance
Ez nem is olyan nagy szám, sok hasonló felvétel készült már a marsjárók jóvoltából, most azonban több is került a videóra, és az egyik felfalta a másikat.
Globálisan csökken a talajok nedvességtartalma
Az ezredforduló óta a talajokban tárolt nedvesség egyre inkább a légkörbe kerül, és a szakemberek szerint talán már nem is fog visszaállni a korábbi állapot.
Sarki fény látható a Neptunuszon a James Webb-űrteleszkóp legújabb felvételén
A jelenséget régóta szerették volna megtalálni, de csak a Webb műszerei tették lehetővé ezt.
Jelentősen csökkent a tavak oxigénszintje
A vízi élőlények a vízben oldott oxigént lélegzik be, így létfontosságú, hogy a vizek oxigénben gazdagok maradjanak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
