Egyértelművé vált a perm végi kihalás oka

A perm végi kihalásban a tengeri fajok több mint 90, a szárazföldi fajok 75 százaléka eltűnt. Az Észak-Arizonai Egyetem számolt be arról a friss kutatásról, amelyet egy nemzetközi szakembercsoport végzett el. A kutatók nemcsak be tudták bizonyítani, hogy valóban az óriási vulkánkitörés hatása volt a kihalás, hanem azt a hatásmechanizmust is feltárták, amelynek révén a kihalási eseménybe torkollott a kitörés.

A kutatók a nikkel izotópjainak előfordulását vizsgálták meg olyan üledékes kőzetekben, amely a kihalási időszak körül keletkeztek, és a mai kanadai sarkvidéken tárták fel őket. Az üledékes kőzetek magukba zárják az óceánokba került anyagokat, azokat is, amelyek korábban a légkörben voltak, így pillanatfelvételt készítenek a légkör kémiai összetevőiről.

A mintákban a kihalási esemény előtt pár százezer évvel már megváltozott a nikkelizotópok aránya, s erre az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy a légkörből került a vízbe ez a fém, a légkörbe viszont kizárólag a vulkánkitörés útján kerülhetett. Az óceánok kémiai összetétele drámaian megváltozott, s ez vezetett el a tengeri fajokon végigsöprő kihalási hullámhoz.

„A kutatási eredmény szerint a nikkelben gazdag részecskék aeroszolként igen nagy területre eljutottak bolygónkon, mind a légkör, mind az óceán segítségével” – magyarázta Wasylenki. „A nikkel alapvető fontosságú nyomelem számos élőlény számára, azonban a mennyiségének a hirtelen megugrásával felborult az egyensúly, és azok a mikrobák váltak uralkodóvá, amelyek metánt állítottak elő. A metán növekvő mennyisége pedig minden oxigént felhasználó lény számára rendkívül káros hatású volt.”

Az adatok szerint kb. 300 ezer évvel a kihalás előtt már elkezdődött a környezeti állapot romlása, és egyre inkább oxigénhiányossá vált az óceán. A kutatás be tudta mutatni azt az összefüggést, amely a szibériai bazaltáras kitörést közvetlenül összekapcsolja a légköri és tengeri kémiai változásokon keresztül magával a kihalási eseménnyel.