Tesztelték a fékezőernyőt

Az ESA (Európai Űrügynökség) és az orosz Roszkozmosz közös projektje az ExoMars, amelynek első, keringő egysége, a TGO már 5 éve a Mars körül végzi munkáját. A keringő egységgel 2016-ban egy teszt leszállóegység, a Schiaparelli is utazott, azonban ennek a landolását nem kísérte siker, épp emiatt is húzódik a tervezettnél jobban a küldetés. A Kazachok leszállóegységet, amely a Rosalind Franklin rovert is magával viszi – tovább tesztelik, legfőbb hangsúly a fékezőernyőn van. Az ernyőrendszert nagy magasságból, sztratoszféraballonról ejtették le, a leszállóegységnek megfelelő tömegű ellensúllyal felszerelve. (A teszthez speciális időjárási viszonyok szükségesek, ezért elég sokat kellett várni a lehetőségre.) Az első, 15 méteres ernyője hibamentesen kinyílt, ám a második, 35 méteres kisebb sérülést szenvedett, de ennek ellenére kellőképpen lelassította a zuhanó ellensúlyt.

A fékezőernyők egészen bonyolult sorozatban lépnek működésbe. Legelőször egy kicsiny nyitóernyő nyílik ki, majd ez leválik, és kiszabadul az első nagy, 15 méteres fékezőernyő, ekkor a leszálló modul még szuperszonikus sebességgel zuhan a bolygó felé. Ezután leválik az első nagy ernyő és egy újabb apró nyitóernyő nyílik ki, amelyet hamarosan a nagyobbik, 35 méteres fő fékezőernyő kinyílása követ, ez már a hangsebességnél lassabb zuhanás idején történik. A 2019-es és 2020-as tesztek sikertelenségét követően az ernyők váltak a küldetés sarkalatos pontjává, és az elmúlt hónapokban földi teszteket követően az ernyő tervén is változtattak.

A jórészt sikeres tesztet most a svédországi Esrange űrközpontjában hajtották végre, egy 29 km magasba feljutó sztratoszféraballonról. Miután az első nagy fékezőernyő, amely a szuperszonikus sebességnél szolgálja a leszállóegység lassítását, kiválóan működött, ezt a típust véglegesítették is a majdani utazáshoz, de ennek ellenére még két további tesztet is végeznek vele.

A második, nagyobbik fékezőernyő teljesítménye sokat javult, ám még mindig nem tökéletes. A nyitóernyő a fő ernyő kinyílása közben váratlanul levált, holott nem lett volna szabad. Ez feltehetően azt jelenti, hogy valahol extra feszültség lépett fel a fő fékezőernyő kupoláján. Ennek hatására kiszakadt egy darabon, a szakadást egy kevlár gyűrű állította meg. A szakadás ellenére az ernyő ellátta a feladatát, és a teszthez használt műleszállóegység is egyben földet ért.

A következő nagy magasságú tesztre október-novemberben kerülhet sor, addig remélhetőleg megtalálják, mi okozta a fő ernyő hibáját. Az ernyőkön végzett mindennemű változást követően a NASA-JPL kaliforniai földi tesztlaborjában végeznek először vizsgálatokat, s csak ezek sikere után mehet az ernyő a sztratoszférába, az éles tesztre.

Az ExoMars leszállóegysége és a rover 2022 őszén indulhat, és 2023 júniusában érhet el a Marsra, ahol az Oxia Planum területén landol majd – reméljük, hibamentesen.