Ez volt a legforróbb kőzet bolygónk felszínén

A 19 kilométer átmérőjű Mistatin-tó Kanada keleti partján Labrador területén található, immáron 36 millió éve, jelenlegi állapotát az Earth Observatory a Landsat-8 felvétele alapján mutatta be. A keletkezését olyan elképesztő energiák kísérték, amelyek hatására a terület kőzetei több mint 2370 Celsius-fokra forrósodva az úgynevezett köbös cirkónium-dioxid kristályok születtek. A tó egy kisbolygó becsapódásának köszönhetően jött létre, s a geológusok becslései szerint a kráter eredetileg 28 km átmérőjű, azaz a mai méretének duplája lehetett. A kráter egykori központi csúcsa ma egy kis szigetként látható a tó közepén. Bár az eróziós erők nagyon sokat lecsiszoltak az egykori kráterből, még ma is felismerhető egy kb. 50 méter magas gyűrű alakú magaslat a tó körül. A tó mai, kissé elliptikus alakja a jégkorszak gleccsereinek csiszoló munkája hatására alakult ki.

2011-ben a Kanadai Űrügynökség terepi gyakorlatokat szervezett a tó környékére az űrkutatásban dolgozó kollégáik számára azzal a céllal, hogy egy majdani holdutazáskor használatos eszközöket és technológiákat teszteljenek. E munka során találtak rá azokra a kőzetekre, amelyek fényes, üvegszerű felületükkel hívták fel magukra a figyelmet. A kőzetekből vett minták laborvizsgálata során derült ki, hogy a különleges köbös cirkónium-dioxid kristályait tartalmazza.
Az ilyen típusú kristályok mesterségesen készülnek ékszergyártási célokkal, s ezért ismert, hogy legalább 2370 Celsius-fok szükséges ahhoz, hogy az olvadék e formában szilárduljon meg. Ez azt jelenti, hogy a kisbolygó becsapódásakor legalább ennyire felforrósodtak a megolvadt kőzetek!

A föld mélyén persze ennél jóval nagyobb forróság van, ám a felszínen semmilyen természetes körülmény hatására nem létezhet ilyen meleg. A  becsapódás során létrejött kőzet felfedezése előre is lendítette a becsapódások kutatását, hisz korábban csak számítógépes modellekből lehetett sejteni, miféle hőmérsékleti viszonyok alakulhatnak ki egy ilyen kozmikus találkozás során.