Ezért virágozhatott az élet a hógolyó Föld időszakában

A Southamptoni Egyetem szakemberei több más intézmény kutatóival együttműködve arra jutottak, hogy a Föld pályájában bekövetkezett változásnak köszönhető a komplex létformák megjelenése, ráadásul egy olyan időszakban, amikor bolygónk klímaviszonyai a leginkább barátságtalanok voltak.

Mintegy 720-635 millió évvel ezelőtt egy úgynevezett hógolyó Föld időszakot élt meg bolygónk, ekkor a felszínt szinte teljesen beborította a jég. A kutatók ausztrál helyszínekről származó sávos vasérc formációhoz tartozó kőzetréteget vizsgáltak, amely akkor keletkezett, amikor Ausztrália (még az Antarktikával együtt) az Egyenlítő közelében tartózkodott. A sávos vasérc olyan üledékes kőzet, amelyben váltakoznak a vasban, illetve a kovában gazdag rétegek, melyek a jégtakaró alatt az óceánban rakódtak le, az óriási jégmezők szomszédságában. Ebben az időszakban a jég miatt az óceán és a légkör egyáltalán nem álltak kapcsolatban, nem zajlottak köztük cserefolyamatok, ez pedig azt jelentette, hogy az ehhez köthető éghajlati események is elmaradtak. Azonban a sávos vasérc jelenléte ellentmondásban áll ezzel a változatlan klímával, mivel a sávjai pont olyannak tűnnek, mintha a klíma ingadozásai hatására alakultak volna ki.

A kontinensek 700 millió éve, a lila körök a sávos vasérc előfordulásait jelzik, a nyíl a most vizsgált kőzetekét.

Forrás: Nature Communications

„A vas a tengerfenék hidrotermális kürtőiből ered, amit normális esetben a légkör azonnal oxidál, vagyis a sávos vasérc nem tud kialakulni. Azonban a hógolyóidőszakban a légkörtől elzárt óceánban lerakódhattak e vastartalmú rétegek” – magyarázta Dr. Thomas Gernon, a kutatás egyik résztvevője.

A kutatók megvizsgálták e kőzetek mágnesezhetőségének fokát, ami megőrizte a Föld mágneses mezőjének nyomát abból az időszakból, amikor a kőzet keletkezett. Ennek segítségével a kőzetrétegekből ki tudták deríteni a Föld egykori pályaváltozásainak idejét, s ezzel kirajzolódott a Napból érkező besugárzásra az a változás, ami a Milanković-ciklusból adódott. A Milanković-ciklus a Föld tengelyferdesége, a Nap körüli pálya excentritása és precessziója együttes hatásaiból tevődik össze, és rendszeres időközönként zajló klímaingadozásokhoz vezet.

A Milanković-ciklus elemei

Forrás: Wikimedia commons

Bár a bolygónk klímája a hógolyóidőszakban jelentősen eltért a normál időszakétól, azért ezek a ciklusok még ilyenkor is megvoltak. A kutatók úgy találták, hogy a jégtakaró előretörése és visszahúzódása tükrözte is őket.
Ez azt is jelentette, hogy időnként voltak jégmentes területek, ahol az élet számára kedvezőbbek voltak a körülményen. Emellett a felfedezés arra is magyarázatot adott, hogy miként születhettek olyan üledékes kőzetek, amelyek folyékony víz jeleit hordozták, abban az időszakban, amikor a felszíni vizek mind a jégtakaróba zártan létezhettek volna csak.

„Azért fontos ez a felfedezés, mert a komplex, soksejtű élőlényekről tudjuk, hogy ebben a válságos klímájú időszakban alakultak ki, és most már azt is értjük, hogy minek köszönhetően” – tette hozzá Dr. Gernon. Léteztek olyan jégmentes oázisok, ahol az élet menedéket talált bolygónk legzordabb éghajlatú időszakában.