József, Bánk2024. március 19., kedd
Föld

Mi lesz azzal a tengernyi hulladékkal a Mount Everesten?

2021.07.22.NG
National Geographic Magyarország

Mit tehet egy hegymászó annak érdekében, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjon maga után? Vajon létezik-e hosszú távon fenntartható megoldás a „világ tetején” egyre csak gyarapodó emberi hulladék eltávolítására?

Forrás: Mount Everest Foundation For Sustainable Development

 

Amikor Edmund Hillary és Tendzing Norgaj elsőként kitűzték zászlójukat a világ legmagasabb csúcsán, az extrém magashegyi expedíciók még kuriózumnak számítottak, és egészen más körülmények között zajlottak, mint manapság. A kereskedelmi expedíciózás térhódítása révén a ‘90-es évek óta folyamatosan nő a Mount Everestet meghódítani vágyók száma, a csúcstámadásokkal együtt pedig a hegyen hátrahagyott hulladék mennyisége is: a becslések szerint egyetlen mászó 8 kg szemetet termel a nagyjából 40 napos expedíció során.

Mint azt Neszmélyi Emil hegymászó, a Seven Summits teljesítője elárulta, a mászás szempontjából nagyobb kihívást jelentő északi, Tibet felőli oldalon nem jellemző a zsúfoltság, a korábban az évek alatt felhalmozódott szemetet pedig a kínai hatóságok gondosan eltakarították. Míg Kínának nem célja a gazdasági bevételeket az Everesten szaporítani, Nepálban akár a mászási időszak alatt is kiadnak engedélyt a későn érkezők számára, aminek eredményeként az idei Everest-Lhotse-Nuptse tavaszi szezon (március-június) során rekordszámú, összesen 1403 mászó tartózkodott heteken át az Everest délkeleti gerincén. Ezen az oldalon összesen 60 039 kg szemetet hordtak le a hegyről, melynek zöme (55 676 kg) az alaptáborban keletkezett.

Namche Bazaar, a serpák „fővárosa”.
Forrás: Sáfár Zsófia

 

Az Everest kezelője, a Szágarmatha Nemzeti Park Felügyelőbizottsága helyi hordárokat és jaktranszportokat alkalmaz arra, hogy a hulladékot hordókba gyűjtve a 3440 méter magasan fekvő Namche Bazaar nevű központi településre szállítsák. Itt a szemetet szétválogatják, majd amit lehet, elégetnek, amit lehet, újrahasznosítanak. Idén mintegy 26 tonna hulladékot égettek el Namche Bazaarban, az el nem égethető szemétből 5291 kg, konyhai hulladékból pedig 6079 kg keletkezett.

A magasabban létesült táborokból kevesebb mint 5 tonna hulladék került le, mindemellett csak az alaptáborban, ahol műanyag zsákkal bélelt kék hordókban 22 803 kg emberi széklet halmozódott fel, melynek további sorsa az, hogy a hordárok által az alaptábortól nem messze fekvő Gorakshep melletti lerakóhelyre kerül.

Az alaptáborban összegyűlt emberi ürüléket hordókban szállítják el a hordárok.
Forrás: Mount Everest Foundation For Sustainable Development

 

Neszmélyi beszámolója szerint egyes mászócsapatok és túraszervezők ügyelnek arra, hogy eltakarítsák maguk után a szemetet, ám sokan vannak, akikre kevésbé jellemző ez a környezettudatos hozzáállás. „Elsősorban nem is az elégethető vagy el nem égethető általános hulladék miatt érzem a veszélyt, hanem amiatt, hogy a hatóságok nem teszik kötelezővé az emberi széklet biológiailag lebomló zacskókban történő összegyűjtését. Pedig van megoldás, csak szándék kérdése: az USA nemzeti parkjainak hegyein és az Antarktiszon az ürülék összegyűjtése a mászás egyik alapfeltétele, míg Nepálban ez pusztán fakultatív a mászók számára. Így ha valaki nem gondolkozik olyan felelősségteljesen, mint a mi szervezőnk és mászóink a hegyi vezetőkkel együtt, akkor egyre csak gyűlik a széklet a kijelölt helyeken” – magyarázta Neszmélyi.

Márpedig ez az eljárás komoly környezeti és egészségi kockázatot jelent mind az itt élő serpa közösség, mind a hegymászók számára. Monszun idején ugyanis az olvadó hóval a szenny egy része azokba a vízforrásokba is beáramlik, amely a Khumbu-völgyben élőket ivóvízzel látja el. A régióban végzett vizsgálatok szerint kilenc vízgyűjtő rendszerből hét jelentősen szennyezett E. colival (Escherichia coli), és az olyan melléktermékek jelenléte a vízben, mint a nikotin egyértelműen arra utal, hogy a szennyeződés emberi székletből származik, nem pedig a jakok ürülékéből.

Ami korábban, a mászók által hátrahagyott felszereléseket, műanyag és egyéb hulladékot illeti, „az is az igazsághoz tartozik, hogy a déli oldalon a 4-es tábor 8000 méteres határa azért van tele szeméttel, mert a 2015-ös földrengés miatt sátrakat, palackokat, élelmet, mindent hátra kellett hagyniuk az ott tartózkodó mászóknak azért, hogy megmenekülhessenek. Ennek a nagy mennyiségű felszerelésnek egy részét az idei mászás során többen szerették volna lehozni, de az időjárás közbeszólt. A lavinák a mi expedíciónkat is félbeszakították, így nem jutottunk el a 4-es táborig, de reményeim szerint jövőre is lesz lehetőség itt mászni, és akkor lehozzuk, amit csak bírunk. Ha minden évben lekerülne egy része ennek a magaslati szemétnek, akkor körülbelül négy év alatt tisztulnának meg a magasabban fekvő táborok. Ezzel együtt érthető, hogy a nepáli hatóságok nem túl érzékenyek az Everest és más hegyeik magaslatihulladék-problémájára. Amíg a fővárosuk, Katmandu központjában bokáig vagy akár térdig ér a szemét az utcán, és ezt nem próbálják megoldani, nem várhatunk túl sokat a környezeti problémákhoz való hozzáállásuktól” – tette hozzá a hegymászó, aki bevallása szerint mindig csak olyan szervezőkkel mászott és fog mászni a későbbiekben is, akiknek alapelve a zero waste policy.

„Ha mindenki ilyen szolgáltatást választana, az azt eredményezné, hogy valamennyi túraszervező hulladékmentessé akarna válni, máskülönben csökkenne a bevételük. Számomra magától értetődő, hogy a hegyet olyan állapotban hagyom el, amilyen állapotban az érkezésemkor találtam. Jó példa erre a Denali Nemzeti Park Alaszkában, ahol a Seven Summits kihívás alatt másztam. Ott a rangerek akár 5200 méterig, néha egészen a csúcsig is ellenőrzik a rendet, és ha valaki szabályt szeg, száz vagy akár ezer dolláros nagyságrendű büntetést is kaphat. Az egyébként korábban szintén emberi ürülékhalmoktól bűzölgő argentínai Aconcagua alaptábora sem olyan már, mint volt – megoldották az ottani WC-tartályok helikopteres elszállítását és cseréjét. Ebből is látszik, hogy minden csak szándék, szervezés, ellenőrzés és szankcionálás kérdése. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég csak meglévő példákból inspirálódni” – mondta Neszmélyi.

A felhalmozódott emberi hulladék elszállítására és kijelölt lerakóhelyeken történő összegyűjtése azonban csak félmegoldás, az ürülék ugyanis magashegyi körülmények között nagyon lassan bomlik le. És ahogy évről évre egyre nő a hegyre látogatók száma, úgy nő a vízellátó rendszerek szennyezettségének mértéke is. Ez a sürgető probléma ihlette meg Daniel Mazur hegyi vezetőt és Garry Porter mérnököt, a Boeing nyugalmazott programmenedzserét egy extrém magaslati emberihulladék-kezelő rendszer megalkotására.

Emberi végtermékből energia
„Amikor a szennyvíz átszivárog a talajon, azért tűnik tisztának, mert a talajrészecskék részben megszűrik azt, ám ettől még rengeteg olyan kórokozót tartalmazhat, ami emberi életeket veszélyeztet. Különösen akkor, ha a székletlerakóhelyeket közvetlenül az alsó völgyet ellátó Khumbu-gleccser áradása mellett jelölik ki” – magyarázta Daniel Mazur, aki szerint igazán hatékony és fenntartható megoldást csak egy biogázemésztő létesítése jelenthet. Ezzel a küldetéssel indult útjára immár egy évtizede a Mount Everest Biogas Project, melynek önkéntes munkatársai az 5190 méter magasan fekvő Gorakshep mellett tervezik megépíteni a biogáztermelő üzemet.

A biogázemésztő üzemet Gorakshep szomszédságában tervezik megépíteni.
Forrás: Sáfár Zsófia

 

Kínában, Tibetben és Nepálban biogáztermelő tartályok százezrei alakítják át a konyhai, állati és emberi hulladékot, energiaként remekül hasznosítható metángázzá, valamint szerves műtrágyává. De nemcsak Ázsiában, hanem világszerte alkalmazzák ezt a hulladékfeldolgozó technológiát. A működési elve ugyanis egyszerűen az, hogy az anaerob mikroorganizmusok az oxigén nélküli kamrában lebontják a szerves hulladékot, aminek következtében egy 45-70 százalékban metánt tartalmazó gázelegy, továbbá tápanyagban gazdag hígtrágya keletkezik.

Magashegyi körülmények között azonban egy hagyományos berendezés nem lenne elég: az extrém alacsony hőmérséklet miatt számos más feltételnek meg kell felelni ahhoz, hogy az emésztő zökkenőmentesen működjön.

„A megfelelő gázképződés érdekében a belső hőmérsékletet folyamatosan 20°C és 30°C között kell tartani, éppen ezért egy fűtőberendezésre is szükség lesz az emésztő mellett, hiszen az alaptábor környékén az átlagos környezeti levegő- és talajhőmérséklet az év nagy részében fagypont alatt van. A hat köbméteres emésztő fölött egy egyszintes menedékhelyet is építünk, ahonnan ellenőrizni lehet a légköri környezetet. A tervek része emellett egy, a hulladék számára kialakított, tárolóhely is. Mivel a hegymászók többsége májusban kísérli meg a Mount Everest meghódítását, a széklet nagy része tavasszal, egy 60-90 napos időkereten belül gyülemlik fel, amit szintén fagymentes körülmények között kell tárolni ahhoz, hogy a későbbiekben használni lehessen” – magyarázta Daniel Mazur, majd hozzátette, a folyamatos működés fenntartása érdekében naponta egy vödör emberi széklet és egy vödör meleg víz elegyét kell adagolni az emésztőtartályba. Számításaik szerint 14 tonna ürülékből annyi bioüzemanyag állítható elő, ami 180 db 9 kg-os propántartályt töltene meg, ez pedig évi 8100 dollár megtakarítást jelentene.

Azon túl, hogy a helyieknek többé nem kellene propántartályokkal a hátukon hegyet mászniuk, hogy főzhessenek és világíthassanak, számos más pozitív változást hozna az itteniek életébe a világ legmagasabban megépült biogáztermelője.

A másik mellékterméket, a hígtrágyát megfelelő kezelést követően szerves műtrágyaként is hasznosítani lehet.
Forrás: Sáfár Zsófia

 

A biogázemésztő üzembe helyezésével nemcsak az emberi hulladék további felgyülemlése és a vízszennyezés akadályozható meg, de a fakivágás és fatüzelés, továbbá az ezen munkálatok okozta légzőszervi megbetegedések mértéke is csökkenhet. „A tervet a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tesszük, így más magashegyi közösségek is felhasználhatják azt saját fenntartható hulladékgazdálkodási rendszerük kiépítése során” – mondta el Garry Porter. Mindemellett a projekt munkahelyet teremthet a helyi serpa közösség tagjai számára, hiszen mind a kivitelezéshez, mind az üzemeltetéshez komoly munkaerőre lesz szükség.

„Nem kis teljesítmény Gorakshep megközelítése, ahova az építkezések során minden egyes alapanyag és alkatrész, a cementzsákok, az acél, a napelemek és a fa hordárok és jakok segítségével jut el. Másfelől az üzembe helyezést követően is szükség lesz emberekre, többek között az bioemésztőben a gázt elvezető csővezetékek karbantartására” – tette hozzá a szakember, majd a hulladékkezelés és az építkezések kapcsán azt is megjegyezte, hogy ha a jelenlegi égetési eljárás helyett a műanyag- és papírhulladékot ledarálnák és gabonazsákokba gyűjtenék, abból kiváló cellulóz hőszigetelést is lehetne készíteni.

A biogáztermelő tehát hatalmas lépés lenne a Mount Everest szennyezettségének visszaszorításában és a hegy tisztaságának visszaállításában. Porter számára ez egyfajta adósságrendezés is a nepáli emberek felé: „Hobbihegymászóként én is a problémához hozzájáruló tényezőnek számítottam, a projekt révén ezután remélhetőleg a problémamegoldás része leszek.”

Porter és munkatársai az elmúlt években jelentős eredményeket értek el, és a prototípus tesztelése is sikerrel járt, a munkálatokat azonban lelassította a koronavírus-járvány, másfelől a hat köbméteres, fűtőberendezéssel és raktárhelyiséggel felszerelt biogázemésztő megépítéséhez és kezdeti üzemeltetéséhez nem kis tőkére, egészen pontosan 488 ezer dollárra van szükség, amit nonprofit szervezet lévén a Mount Everest Biogas Project adományokból gyűjt össze.

Írta: Sáfár Zsófia

Az ausztrál tüzek 11 évezrede

Az ausztrál tüzek 11 évezrede

Ausztráliában az őslakosok sok évezredes tapasztalatát ma már a tudomány is felhasználja a nagy tüzek megelőzésében.

Hatalmas elsüllyedt szigetet találtak Brazília közelében

Hatalmas elsüllyedt szigetet találtak Brazília közelében

Az Atlanti-óceán délnyugati medencéjében, a brazil partoktól 1200 kilométerre ma már csak a tengerfenék kiemelkedése maradt az egykori trópusi szigetből.

Ismeretlen óriásvulkán a Marson

Ismeretlen óriásvulkán a Marson

Az erősen lekopott vulkán eddig is a szemünk előtt volt, de úgy tűnik, nem láttuk a fától az erdőt.

Alig van már valami az Aral-tóból

Alig van már valami az Aral-tóból

Az egykor hatalmas közép-ázsiai tó, amely valaha a világ negyedik legnagyobb tava volt, mára a felismerhetetlenségig összezsugorodott.

Hópehelymatek

Hópehelymatek

Bár minden hópehely más, ám egy kutatás feltárta, hogy mégis mind ugyanolyan, ráadásul kiszámítható módon hull alá.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket