A Zöld-foki-szigetek tüze

A tíz nagyobb sziget alkotta ország 1975-től független köztársaság, és bár a Szahara földrajzi szélességén fekszik, a tengernek köszönhetően nem sivatagos. A magasabb hegyeket birtokló szigetek kapnak több csapadékot. A szigetek környezete az atlanti hurrikánok egyik legfontosabb „szülőszobája” is.

A szigetek déli részén áll Fogo, vagyis a Tűz szigete, amely aktív vulkánjának köszönheti a nevét, a 2829 méter magas vulkán nemes egyszerűséggel csak a Pico de Fogo, azaz a Tűz-csúcs nevet viseli.

A Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről készült felvételen ugyan a szárazulat jelentős részét felhők takarják, ám a vulkáni csúcs és környezete jól látható. A sötét színű, patkó alakú terület egy kaldera, amelyben a ma is aktív csúcs különálló kiemelkedésként látszik. E hatalmas sebhely egy nagyjából 80 ezer éve történt óriási csuszamlás eredménye: a sziget keleti fele a tengerbe omlott, s a tegnerfenéken ez az omladék nagyobb területet foglal el, mint a sziget maga.

Az ilyen lejtőomlás nem számít ritkaságnak a vulkánok, vulkáni szigetek esetében, és a kialakulásuk cunamit is generál, ezért fontos felismerni azokat a helyeket, ahol ez megtörténhet. A Fogo keleti oldala a jövőben is leomolhat, s ez mind a szomszédos szigetek, mind pedig a nyugat-afrikai partok szempontjából veszélyes.

A korábbi lejtőomlásokat a tengerfenék felméréséből lehet bizonyítani, a szigetek partjai közelében az omlásból származó anyag jól felismerhető. A Zöld-foki-szigetek több ilyet átélt már az elmúlt évmilliók során, ebben a sorban a legutolsó a Fogo keleti oldalát érintő, amely 130-160 köbkilométernyi kőzet leomlásával járt. Ha ma történne egy ilyen esemény, akkor nemcsak a szomszédos szigeteken lakókat, hanem a nyugat-afrikai partok sok milliós lakosságát is veszélyeztetné.

A sziget aktív vulkánja legutóbb 2014-ben tört ki, amikor a kaldera belsejében lévő hasadékból a felszínre törő láva elpusztított egy fél falut, s betemette az ott lévő kerteket, szőlőket is.