Elszabadult halászati eszközök lepik el a tengert

Az eldobott és elvesztett halászati felszerelések nemcsak a természetet károsítják, hanem visszahatnak a halászati tevékenységre is.

Új-Skócia délnyugati része Kanada legtermékenyebb homárhalászati régiója. A jövedelmező üzletnek ugyanakkor árnyoldala is van: egyre nagyobb problémát jelentenek az elveszett, illetve kidobott halászati felszerelések. A hálók, csapdák, kötelek, horgok, kábelek és egyéb tárgyak messzire sodródhatnak, és a tengerfenékre is lemerülhetnek.
A probléma valójában globális jellegű. A Dalhousie Egyetem csapata most kifejezetten az új-skóciai helyzetet elemezve próbálta felmérni a szennyezés súlyosságát, a kutatók bíznak benne, hogy eredményeik más régiókban is segíthetnek a felszerelések okozta károk vizsgálatában.
Tony Walker, az egyetem környezettudósa szerint a problémáról eddig is tudtak, de ez az első szisztematikus projekt, amely a tárgyak visszakeresésével foglalkozott. A kutatók a halászati eszközökhöz köthető gazdasági és ökológiai veszteséget is igyekeztek számszerűsíteni, az elszabadult felszerelések ugyanis nemcsak a természetet károsítják, hanem a régióban működő halászatoknak is kiesést okoznak.
2020 nyarán és őszén a helyi halászok 60 alkalommal gyűjtöttek eszközöket egy több mint 1500 négyzetkilométeres területről. A projekt során 7064 kilogrammnyi tárgyat emeltek ki a tengerfenékről. A felszerelések többsége homárcsapda, a becslések alapján ezek 35 százaléka legfeljebb hároméves volt, a legkorábbi csapda 1987-ben készült.
A friss tanulmány újabb bizonyítéka annak, hogy a nem megfelelően menedzselt halászat súlyos károkkal jár. Az érintettek érdeke is lenne, hogy jelentősen csökkentsék az eldobott és elvesztett felszerelések mennyiségét, hiszen az elszabadult eszközök az értékes állományokat, illetve a többi halászhajót és azok felszereléseit is károsíthatják.