Két űrszonda is elrepült a Vénusz mellett

A Vénusz gravitációját vette igénybe mindkét szonda a további útjához: a BepiColombo a Merkúrt keresi fel, a Solar Orbiter pedig a Nap kutatásával foglalkozik. Bár nem tűnik bonyolultnak, de Naprendszerünk legbelső régióját jóval nehezebb műholdakkal elérni, mint a külső bolygókat. A Nap hatalmas gravitációja ez esetben nem segít, mivel az űrszondák célja nem a Napba zuhanás, hanem egy stabil útvonal valahol annak közelében, ezért is hívják segítségül a Vénuszt ezek az űrjárművek.

2021. augusztus 9-én a NASA-val közös Solar Orbiter 7995 kilométerre repült el a Vénusztól, míg a japán űrhivatallal, a JAXA-val közös üzemeltetésében dolgozó BepiColombo 10-én csupán 552 kilométerrel száguldott el a bolygó felszíne felett. Az átrepülés azt is bizonyította a BepiColombo esetében, hogy kiválóan működik a hővédő pajzsa: a Vénusz éjszakai oldala és napsütötte nappali oldala közti átrepülés ideje alatt a pajzs hőmérséklete 110 Celsius-fokkal emelkedett, ám a szonda belsejében csupán 2-3 fokos melegedést észleltek.
A szonda gyorsulásmérő műszere, az ISA rögzítette a Vénusz gravitációjának hatását, majd ezt az adatsort a szonda irányítói az emberi fül számára hallható hanggá alakították.

A BepiColombonak összesen 9 bolygóközeli átrepülése lesz hét éves útja alatt, ebből egy a Föld, egy a Vénusz, hat pedig a Merkúr közelében végrehajtott hintamanőver, amelyekkel a Nap gravitációs hatását ellensúlyozza a szonda, hogy végül majd pályára állhasson a Merkúr körül, 2025-ben.
A másik hangfájl is a gyorsulásmérő adatain alapul, itt azonban hallhatóak a szonda hőmérsékletváltozást jelző pittyenései is.

A BepiColombo számos műszere már most üzemel, így a mágneses tér erősségét mérő is. Ennek rögzített adatait tették hallgathatóvá (és láthatóvá) a szakemberek, amint a szonda elrepült a Vénusz mellett. A hangok azt jelzik, amint a napszél és a Vénusz mágneses tere kölcsönhatásba lép, a grafikonon pedig szaggatott függőleges vonallal jelezve láthatjuk a legnagyobb közelség idejét. Míg a szonda közeledik a Vénuszhoz, a napszél mágnessége is nekitorlódik a bolygó mágneses terének, majd ez a zörej megszűnik, amint a bolygó mágneses tere uralta részbe lép a szonda.

A szondát az olasz Giuseppe „Bepi” Colombo matematikusról nevezték el, akinek a számításai és ötletei tették lehetővé azokat a gravitációs hintamanővereket, amelyekkel elsőként a belső Naprendszert meglátogató Mariner-10 űrszonda háromszor is el tudott repülni a Merkúr mellett, rengeteg adatot begyűjtve róla. Számításai a mai napig létfontosságú részét képezik a belső Naprendszer megközelítésének.

A Solar Orbiter számára a hintamanőverek azt a célt is szolgálják, hogy a szonda kiemelkedjen a Naprendszer keringési síkjából, s így olyan pályát vehessen majd fel, amelyről a tudománytörténetben először rápillanthat a Nap pólusaira is. A szonda mostani átrepülése során monokróm kamerájával készített felvételt a bolygó ragyogásáról.

A napfény a Vénusz mögött és felett, a kamera látómezőjén kívülről éri a bolygót, így azt majdnem teljes körré összeálló sarlónak látjuk. Bár csupán egy egészen kicsinyke részt látunk a megvilágított féltekéből, ez is rendkívül fényes. Ez volt a Solar Orbiter második elrepülése a Vénusz mellett, s még hat ilyenre kerül sor 2022-2030 közt.