Jég az északnyugati átjáró területén

A Kanada északi részét kitevő szigetvilágban, a szigetek közt navigálva keresték egykor a hajósok a lehetséges utat az Atlanti- és a Csendes-óceán között, ami lerövidíthette volna az ázsiai célpontok elérését. Számtalan izgalmas útleírás maradt utánuk, amelyekből egy-egy időszak időjárási viszonyairól is nagyon sokat lehet megtudni. Talán a leghíresebb a tragikus sorsú Franklin-féle expedíció volt, amelynek sorsát pont a jég tette tragikussá. Mint az sokkal később kiderült, az 1840-es évek leghidegebb időszaka volt itt, s a legnagyobb kiterjedésű jégtakarójával szembesültek.

„A Vilmos király-szigettől északra szerettek volna elhajózni, ám a bezáruló tengerjég összezúzta hajóikat” – magyarázta Walt Meier, az USA hó- és jégnyilvántartó intézetének szakembere.

A Gjøa, Amundsen hajója, amellyel átjutott az északnyugati átjárón.

Forrás: Wikimedia commons

Roald Amundsen, aki gyerekkora óta ábrándozott az átjáróról, s akinek végül elsőként sikerült is átjutnia rajta 1903-1906 között, a Vilmos király-szigettől délre hajózott. A Gjøa nevű hajójával átjutott a keskeny csatornán, ami a szigetet a kanadai szárazföldtől elválasztja, s hat fős legénységével együtt két évet eltöltöttek az északról védett Gjøahavn-nek elnevezett öbölben. Ezen idő alatt tudományos felmérő utakra indultak csak el, illetve rengeteget tanultak a környék inuit őslakóitól (valószínűleg a megszerzett tudás is szükséges volt ahhoz, hogy azután Amundsen meghódítsa a déli-sarkot is), végül 1905-ben indultak végső útjukra, Alaszka felé.

Nagyobb hajók számára az északnyugati átjáróban két útvonal adódik: egy északabbi és egy délebbi, s a kettő közül valamelyik, 2006 óta nyaranta egy kis időre jégmentes és hajózható marad, s így egyes hajók át is kelnek rajta. Idén azonban nem így történt, amint arról az Earth Observatory az Aqua műhold 2021. augusztus 22-i felvételével beszámolt.

„A déli útvonal egy részén most is jég van, de lehet, hogy a következő hetekben valamikor még megnyílik a jégmező itt, mielőtt még újból beállna a fagy” – tette hozzá Meier. Meier elmondta, hogy ezeken a helyeken gyakran felhalmozódik a sodródó jég, amint a Jeges-tenger felől délre úszva beér a szigetvilágba. A Walesi herceg-sziget keleti és nyugati oldalán érkező jég beleütközik a Vilmos király-szigetbe, s feltorlódik. Ez ugyanaz a jelenség, amellyel a Franklin-expedíció is találkozott. Abban bíztak, hogy a nyári időszakban jégmentes utat találhatnak, azonban az időjárás ellenük dolgozott.

A közelmúlt jégmentessé vált északnyugati átjáróját mi sem jelképezi ékesebben, mint az, hogy 2016-ban még egy hatalmas luxushajó is átjutott itt, a Crystal Serenity, ez a 250 méter hosszú, 13 fedélzetű hajó a legnagyobb, amely valaha áthajózott az átjárón. Az ilyen utak lehetősége azonban évről évre változik.

Az északi útvonal idén jéggel fedett, s úgy tűnik, a friss jég kialakulásáig ez már nem is változik; ez az útvonal az északról áramló jégtömegek elől nem védett, így gyakrabban marad hajózhatatlan. 2007-ben és az ezt követő években volt nyitott a közelmúlt során.

A jég megnyílásában a levegő hőmérséklete is szerepet játszik. Meier szerint az idei jeges nyár végi helyzetben a fő tényezőt az jelenthette, hogy a tavaszi-nyári időszakban hűvösebb volt a régió az átlagnál, azonban a klímaváltozás miatt az északnyugati átjáró is egyre gyakrabban lesz jégmentes a jövőben.