2021. szeptember asztrofotója: Buborék és halmaz

Az ismételt nemzetközi elismerést a Balatonalmádiban élő amatőrcsillagász, Fényes Lóránd  kapta, aki az alábbiakban számolt be a személyes történetéről és az alkalmazott technika fejlődéséről.

„A Buborék-köd, mint téma, sajátosan keretezi az elmúlt tíz évemet. 2011 nyarán fiatal családként – lányom épp első osztályba készült, feleségem pedig már várandós volt a kisfiunkkal – az első közös balatoni nyaralásunkat töltöttük együtt egy békés, a tömegturizmustól távoli helyen. Akkor egy éve vágtam bele a számomra igazi örömforrást jelentő asztrofotográfia művelésébe, és adta magát, hogy egy ilyen szép helyen a nappalokat a családdal, az éjjeleket az új távcsővel töltsem el. Így a nyaralás alatt elkészítettem két képet: az egyik a Buborék-köd és környékének kompozíciója volt, ami rá egy hónapra életem első NASA publikációját eredményezte. Akkor ezt, gyakorlatilag kezdőként, hatalmas izgalommal éltem meg.

Egy sajátos véletlen folytán 2021-ben, kereken tíz évvel később ismét a Buborék-köd fotóm lett a nap csillagászati felvétele. Az új persze sokkal mélyebb: már nagy távcsővel, speciális asztrokamerával készült, és olyan szűrőkkel, amik jóval kontrasztosabban adják vissza ennek az érdekes objektumnak a szerkezetét (30 cm-es Newton-távcső, QHY 268C kamera, 27 óra expozíció). Emellett ötvöződik benne az elmúlt időszak minden megszerzett ismerete.

Ugyanakkor annak a tíz évvel ezelőtti nyárnak messze nem a fotó a legértékesebb gyümölcse. Akkor beleszerettünk Balaton vidékébe, és végleg eldőlt bennünk, hogy egyszer itt szeretnénk élni, és innen is folytatni az ég alatti munkát. Ahogy a régi, 20 cm-es GSO távcső már a múlté, úgy a Canon EOS 1000D sem gyűjti többé a fényt. A Balatonon sem nyaralunk, hanem itt élünk: a távcsöveknél csak a gyermekeim nőttek gyorsabban.”

A Buborék-köd, az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpennyel, egy úgynevezett planetáris köd. Ugyan a nehezebb – nyolc naptömeg feletti – csillagok élete jellemzően látványos szupernóva-robbanásként ér véget, de a Naphoz hasonló, kis- és közepes tömegű csillagokból planetáris ködök alakulnak ki. A forró, központi csillag által gerjesztett sztelláris szél alkotja azt a buborékformát, aminek szerkezete a környező molekulafelhő sűrűbb anyagával szemben formálódott. A közelében levő M52 nyílthalmaz pedig meglehetősen gazdag szerkezetű, nagyjából kétszáz, 15 magnitúdósnál fényesebb tagot számláló csoportosulás. Legújabb becslések szerint a halmaz távolsága hétezer fényév. Érdekesség, hogy a két objektum átmérője közel azonos: a méretkülönbséget a Földtől számolt eltérő távolságuk adja.