Grönland pora

A mozgó jégtakaró, legyen szó nagy kiterjedésű jégmezőkről vagy épp gleccserekről, igen jelentős eróziós munkát végez, fizikailag koptatva a jég alatti kőzeteket. A legyalult kőzetek porként utaznak a jéggel, majd az olvadékvíz kimossa a jég alól e rendkívül finom szemcsés port. A nyári olvadás idején a gleccserekből, a jégtakaróból eredő vízfolyások a parti síkra szállítják hordalékként, azután ősszel, amikor lassan ismét hidegebbé válik az idő, és ezzel elzáródnak a csapok a jégmezőn, rengeteg friss hordalék áll a lapályokon. Ilyenkor akár porviharok is kialakulhatnak a jeges területeken – jelen esetben Grönlandon. Az Earth Observatory a Suomi NPP és az Aqua műholdak 2021. október 18-án készült felvételeiből állított össze ismertető anyagot e témában.

A gleccserlisztnek is nevezett finom kőzetlisztet igen könnyen felkapja a szél, ez utóbbiból pedig nincs hiány a jéggel borított szigeten. A hideg hegyvidékek, jeges fennsíkok, mint a grönlandi vagy az antarktikai, egy speciális széltípust hoznak létre: az ún. katabatikus szelet. Ez a szél mindig a fennsík felől fúj, és nagy erővel csap le az alacsonyan fekvő partvidékre, annak köszönhetően, hogy a hideg fennsíkon lehűlő és ezzel igen sűrűvé váló levegő igyekszik a minél mélyebben fekvő területet elfoglalni. A jégfennsíkok peremén lévő völgyek, mint amilyenek például a gleccserek völgyei, e rendkívül erős szél számára ideális terepet nyújtanak: a szél orkán erővel csap le e helyszínekre. Antarktika felfedezésének hőskorában, a 20. század legelején például az ausztrál Douglas Mawson és csapata járt cudarul azzal, hogy pont egy, a katabatikus szél által járt területet választotta ki szálláshelyül, és bár ennek bizonyára nem örültek, 1913-ban rekorder 270 kilométer per órás szélsebességet mértek itt. Az ilyen szél gyakorlatilag minden kültéri feladatot ellehetetlenít.

De térjünk vissza Grönlandra! Az őszi időszakban a korábban odaszállított „gleccserliszt” a víz visszavonultával megszárad, és a katabatikus szél igen könnyen megemeli, ennek köszönhetően a gleccserek végződéseinek közelében egészen hétköznapivá válnak ilyenkor a porviharok. Mivel a szél a jégfennsíkról a tenger irányába fúj, a port is kihordja a tengerre, egy-egy ilyen porfelleg 1-2 kilométeres magasságba jut fel. Egy 2021. januári kutatási eredmény szerint ez a finom kőzetliszt hozzájárul a hidegtűrő algák burjánzásához, a porszemcsék foszfortartalma révén. A jeges felszínen felpezsdülő algaélet viszont csökkenti a jég albedóját, így, a koromhoz és más szennyező anyagokhoz hasonlóan részévé válik annak a visszacsatolási folyamatnak, ami fokozza az olvadást.

Amíg az első hó nem fedi le a nyári olvadásban a partokra szállított kőzetlisztet, addig az a szél martaléka lehet, ezért is jellemző kimondottan az őszi időszakra e porviharok kialakulása Grönlandon. Az október közepi műholdképeken legalább négy ilyen helyi porvihart lehet azonosítani.