Mennyiben járulnak hozzá a vulkánok a felmelegedéshez?

A modern műszerek rendkívül pontosan képesek mérni a vulkáni gázok mennyiségét, legfőképp azzal a céllal, hogy a változásaik egy-egy kitörésre figyelmeztető jelét ne szalasszák el a szakemberek. A folyamatos mérésekből azonban tudjuk ma már, hogy az emberi tevékenység több mint százszorosa a vulkáni kibocsátásnak!

Ha könnyen érthető összehasonlítást szeretnénk, példaként felhozható a Mt. St. Helens 1980-as hatalmas kitörése, amelyből 2,5 óránként kellene egy ahhoz, hogy beérje az emberi kibocsátást. A még nagyobb Pinatubo kitörésének (1991) naponta kétszer kellene megtörténnie, hogy a mienkhez fogható legyen a légkörbe juttatott szén-dioxid mennyisége.

Még az olyan, számunkra elképzelhetetlen nagyságú, ún. szupervulkáni, mint amilyet a Yellowstone vagy a Toba produkál néhány százezer évente, legalább évente egyre, de inkább kettőre volna szükség ahhoz, hogy elérje az emberi szén-dioxid-kibocsátás arányát.

Ez azt jelenti, hogy az emberi tevékenység mellett eltörpül az, amit a vulkánok a légkörbe juttatnak, egy másik számítás úgy fogalmaz, az emberiségnek mindössze 3 napjába telik annyi szén-dioxidot a légkörbe juttatni, amennyit a bolygónk összes vulkánjának egy évi kibocsátása jelent. Az USA több tagállamának is magasabb a szén-dioxid-kibocsátása, mint a világ összes vulkánjának együttesen.

Persze a vulkánok nemcsak a felmelegedéshez, hanem a lehűléshez is hozzájárulhatnak. Néhány évtizedenként van olyan vulkánkitörés, mint például a már említett Pinatubo vagy a nálunk kevéssé ismert El Chichón volt, amelyek óriási mennyiségű ként pumpálnak a légkörbe, és ezzel egy kicsinyke mértékben, és csak egészen rövid időre képesek ellensúlyozni a felmelegedést azzal, hogy visszafogják a felszínt elérő napsugárzást. Az ilyen nagy kitörések során a sztratoszférába jutott anyag pár éven belül kiürül a légkörből és a globális hatás is elmúlik. A Pinatubo esetében maximálisan 0,6 Celsius-fokos volt ez a hűtő hatás, amely kb. 3 éven át volt kimutatható. Ahhoz azonban, hogy a vulkánkitörés hűteni tudjon, mindenképp el kell érnie a sztratoszférát a kitörés anyagának. A sok kisebb kitörés ugyan egyénileg apró, de összességében már mérhető hatást fejt ki, így ezek egyáltalán nem elhanyagolhatóak.

Egy 2021-es kutatás szerint azonban e kisebb és közepes erejű kitörések kevéske, összeadódó hűtő hatása el fog veszni a felmelegedéssel, mivel a sztratoszféra alsó határa annyival magasabbra kerül, hogy e kitörések már nem érhetik el azt a légréteget, ahol huzamosabb ideig fennmaradhat az általuk feljuttatott anyag. Emiatt a légkörbe jutó aeroszolok, gázok igen gyorsan kiürülnek, nem tudják több hétig vagy hónapig árnyékolni bolygónkat érő napsugárzást sem. Az olyan hatalmas kitörés, mint a Pinatubo volt, ezzel ellentétben kissé erőteljesebb hűtő hatást eredményezhet, a számítások szerint. Azt azonban még nem lehet megállapítani, hogy ezek a nagy kitörések tudják-e majd ellensúlyozni azt, amit a kicsikkel elveszítünk, mivel a sztratoszféra összetétele is változásokon megy át, jórészt az egyre gyakoribbá váló erdőtüzek miatt. Közelről sem átlátható tehát még a jövőnek ez a szelete.