Egy 40 éves kitörés emlékei

A Mt. St. Helens több mint 40 évvel ezelőtti kitörése után a Spirit-tó vízfelületét szinte teljesen beborították a kitörés által elsodort fák csupasz tetemei. Mi a helyzet ma a tónál?

A Mt. St. Helens vulkán 1980-ban hatalmas robbanásos kitörésben éledt fel, és a hegy északi oldalán fekvő festői Spirit-tó vizét beborították a robbanás által tőből kiszaggatott fák ezrei. Az Earth Observatory beszámolója alapján azonban e részint ma is látható farönkök nemcsak az egykori katasztrófa emlékei, hanem már a tó ökoszisztémájának részévé is váltak.
A kitörés után a tó vízfelszínének 70 százalékát azonnal beborították a rönkök, mára ez az arány 20 százalékra csökkent, azonban az utóbbi években már nem igazán változott. Változik azonban a rönkök helyzete. A tutajszerűen együtt maradó rönktömeg a tó felszínének más és más helyét foglalja el, átsodródik a tó különböző területeire. Jim Gawel, a Washingtoni Egyetem kutatója, aki a Spirit-tó változásait hosszú ideje vizsgálja, elmondta, hogy a rönkszőnyeg helyzetét elsősorban a szél határozza meg. Az évszakra jellemző széljárás miatt tavasszal és nyáron leginkább a tó északi végében találjuk meg a rönköket, majd ősszel a változó széljárás általában a tó déli végébe sodorja őket. Akár egyetlen napon belül is jelentősen változhat a rönkszőnyeg elhelyezkedése, például éjjelente, amikor a szél általában lecsendesedik, a rönkök szétterjednek a tó felszínén, de ha a szél reggel feltámad, újra egybetereli a rönköket. A rönkszőnyeg szélirány változása esetén 30-60 perc alatt átsodródhat a tó egyik végéből a másikba. Az animáción a 2018. tavasztól őszig tartó időszaka átrendeződéseit láthatjuk.
Gawel a helyszínen azt is vizsgálja, miként hatnak a rönkök a tó ökoszisztémájára. Ahogyan a szél egymásnak sodorja a rönköket, azok folyamatosan kopnak, mondhatni szerves szenet és nitrogént vedlenek a vízbe, a letöredező fadarabkák pedig a tó üledékét gyarapítják. A rönkök algák és baktériumok otthonául is szolgálnak, ezek az egysejtűek pedig a légkörből kivont nitrogént alakítják át a tó lakói számára felhasználhatóvá. Az egyelőre nem világos, hogy pontosan milyen mértékben segítik a vízi élővilág boldogulását, ám a tóban meglehetősen méretes szivárványos pisztrángok is képesek megélni.
Mivel a hatalmas rönkszőnyeg háborítatlan, ezért a tudományos kutatások számára jó alapanyagot jelent, ám nem a Spirit-tó az egyetlen hasonló helyzetben lévő állóvíz a Mt. St. Helens környezetében. A robbanásban érintett területen több kisebb tó, pl. a Castle-tó, vagy a Grizzly-tó is kapott számos úszó rönköt, míg a világ más hegyvidéki helyszínein lavinák vagy földcsuszamlások hozhatnak létre az ittenihez hasonló helyzetet. A tavakba kerülő rönköket azonban a legtöbb esetben kiemelik és hasznosítják.