Vilma, Ünige, Csaba2021. december 05., vasárnap
Föld

Mi okozhatta az első nagy kihalást?

National Geographic Magyarország

Bolygónkon eddig öt nagy kihalási hullám volt, ezek közt az első az ordovíciumban.

Ordovíciumi kövületek
Forrás: André Desrochers, University of Ottawa

 

Mintegy 445 millió évvel ezelőtt ért véget az a 41,6 millió évig tartó földtörténeti időszak, amelyet a walesi ordovik törzs neve után ordovíciumnak nevezünk. Az időszakot lezáró kihalási hullámban a tengeri fajok 85 százaléka odaveszett, ám ennek az okát nem értjük még. Most egy nemzetközi kutatócsoport, a Nature Geoscience szakfolyóiratban közzé tett új tanulmányában próbál választ találni e kérdésre.

Az ordovíciumban a tengeri élővilág jórészt a sekély régiókat foglalta el, amelyek a kontinensek partvidéke közelében helyezkedtek el. Az Ottawai Egyetem beszámolója szerint a kutatócsoport ezt az óceáni környezetet vizsgálta meg a kihalási hullám előtti, alatti és az azt követő időszakokra vonatkozóan. Ez a kihalási hullám hosszabb időn át játszódott le (például szemben a dinók hirtelen végét jelentő kréta végivel), a becslések szerint fél-kétmillió éven át tartott, mire a tengeri élővilág 85 százaléka kipusztult.

A kihalás kezdetét jelző kőzetrétegekben a korall és onkolit kövületek a paleontológus számára árulkodó jeleket tartalmaznak a környezet változásairól.
Forrás: André Desrochers, University of Ottawa

A kihalás előtt a tengerek lakóinak biológiai sokfélesége igen nagy volt, ekkor alakultak ki az első állatok által épített zátonyok is, ám a gerinceseket kevés faj képviselte. „Egy ordovíciumi búvártúrán láthattunk volna ismerős állatokat, mint például kagylókat, csigákat, szivacsokat, és persze számtalan olyan állatot is, amelyből ma egészen kevés él csak, így a pörgekarúakat és a tengerililiomokat, vagy épp a már kihalt trilobitákat” – magyarázta Seth Finnegan, a Berkeley Egyetem tengeri őslénykutató szakembere, a kutatás egyik résztvevője.

Az ordovíciumot lezáró kihalási hullám kapcsán a viták egyik fő tárgya az, hogy a tengerek alacsony oxigénszintje okozhatta-e a kihalási eseményt. A kutatók ezért a geokémiai vizsgálatok mellett modellezéssel is igyekeztek feltárni az összefüggéseket.

Zunli Lu, a Syracuse Egyetem professzora tanítványaival az ordovíciumban az óceáni üledékből keletkezett karbonátos kőzetek jódtartalmát vizsgálta meg, mégpedig oly módon, hogy különböző vízmélységekben kialakult kőzetek is szerepeltek a vizsgálat közt. A jód az egykori óceánvíz oxigéntartalmával összefüggő mennyiségben van jelen e kőzetekben, ezért alkalmas az oxigénszint kimutatására.

Az eredményeket és a számítógépes modellszimulációkat együttesen értékelve arra jutott a kutatócsoport, hogy nem csökkent az óceán oxigéntartalma a kihalási időszakban az élettel teli sekély tengerekben, ahol az állatvilág túlnyomó többsége élt. Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy nem az anoxia (vagyis oxigénmentesség), hanem az ekkor tapasztalható lehűlés más tényezőkkel együttesen lehetett felelős a kihalási eseményért.

A szárazföldek elhelyezkedése az ordovícium közepén, kb. 470 millió éve.
Forrás: Wikimedia Commons

Másrészt viszont ugyanekkor a mélytengeri régiókban nagyon kevés oxigén volt a tengervízben, és egyre nőtt is a mélytengerek oxigénszegénysége – ezt a tényt viszont az óceáni oxigénkörforgás jelenlegi elméleteivel nem tudják a szakemberek megmagyarázni.

„A sekély tengerekben a lehűléskor nő az oxigénszint, mivel a légköri oxigén szívesebben oldódik a hideg vízben, azonban érthetetlenül álltunk a mélytengeri anoxia előtt, ami a vulkánkitörésekhez kötődő felmelegedés okozta jelenség a Föld múltjában” – magyarázta Alexandre Pohl klímakutató, a kutatás vezetője. A kutatók arra jutottak, hogy ezt a mélytengeri oxigénhiányt a korszak óceáni áramlatai okozhatták, számítógépes modellekkel korábban már kimutatták, hogy a felszín lehűlése bizonyos esetekben járhat azzal, hogy a oxigéndús víz nem tud lekeveredni a mélyebb rétegekbe. A kutatók szerint ez különösen fontos eredménye a vizsgálatuknak, hiszen általánosságban pont az ellenkezőjét gondoljuk: a felmelegedés miatt válhat csak oxigénszegénnyé az óceán. Azonban most bebizonyosodott, hogy a lehűlés is járhat ilyen következményekkel bizonyos körülmények közt.

Bár az ordovícium végi kihalásról most se derült ki, hogy pontosan mi okozhatta, az azonban biztosan kizárható, hogy az óceáni oxigénszint változása egymagában képes lett volna erre, és valószínű, hogy egy sok tényezőből álló folyamat volt, amelyben a lehűlésnek mindenképp jelentős szerep jutott.

Hozzászólások

Az árapály látható jelei

Az árapály látható jelei

Az Ohotszki-tengeren a világon a legnagyobbak közt van a tenger árapály miatti szintváltozása: több mint 13 méteres.

Rekordmennyiségű a műanyagszemét az Egyesült Államokban

Rekordmennyiségű a műanyagszemét az Egyesült Államokban

A világon a legtöbb, évente mintegy 42 millió tonna műanyag szemét az Egyesült Államok számlájára írható.

Fogyatkoznak a kisemlősök Nagy-Britanniában

Fogyatkoznak a kisemlősök Nagy-Britanniában

A legsúlyosabban érintett fajok között van mezei egér és a menyét. A menyét esetében megállapított csökkenés mértéke alapján a Természetvédelmi Világszövetség szerint a faj a kihalás szélére sodródhat.

Űrszemét miatt halasztották el az űrsétát

Űrszemét miatt halasztották el az űrsétát

A november 30-ra tervezett űrséta előtt egy űrszemét darabról érkezett riasztás, ezért elhalasztották a munkát.

Gyorsul az Antarktiszi-köráramlat

Gyorsul az Antarktiszi-köráramlat

A Déli-sarkvidéket körbefogó Déli-óceán nyeli el az emberi eredetű klímaváltozásból adódó legtöbb hőt, ám egy új vizsgálat szerint változik e régió.

National Geographic 2021. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 995 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket