Komolyra fordult a klímaváltozás

Körülbelül 1 forintos órabérrel megússzuk, ha a fizikai munkát az ember helyett valamilyen kőolajszármazék által hajtott gépre bízzuk – ez csak egy Bartholy Judit Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott előadásának sokkoló állításai közül. A klímakutató szenvedélyes hangú előadásban ismertette a világ tudományos közösségének ma már lényegében egyhangú üzenetét: nincs időnk a tétovázásra, a kompromisszumos megoldásokra, azonnal, drámai mértékben csökkenteni kell az üvegházhatású gázok – főleg a szén-dioxid és a metán – kibocsátását, ha pár évtized múlva még rá szeretnénk ismerni a bolygónkra.

Különös hangsúlyt kapott az előadásban a metán, melynek egyik legnagyobb forrása a nagyüzemi állattartás. Jóllehet e szénhidrogéngáz termelődő mennyisége jóval kisebb a szén-dioxidénál, ám sokkal erősebb üvegházhatást fejt ki.
Amint a kutató elmondta, minden gazdasági és ipari szektorban szükség van a kibocsátáscsökkentésre, teljesen meg kell változtatnunk a világon ma uralkodó fogyasztói életszemléletet, a kibocsátáscsökkentés mellett pedig technológiai módszert kell találnunk arra is, hogy elkezdjük nagy mennyiségben kivonni a szén-dioxidot a légkörből. És erre nincs sok időnk, ráadásul minél később szánjuk el magunkat a cselekvésre, annál fájdalmasabb döntéseket kell meghoznunk.
A klímamodellek mind arra utalnak, hogy 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés felett visszafordíthatatlanul megváltozik a Föld éghajlata, és olyan folyamatok indulnak el, amelyek még szélsőségesebb irányokba lökik a klímát – betelik a természetes szén-dioxid-nyelők (például az óceánok) kapacitása, a melegedéssel a permafroszt jegében vagy éppen a vizek mélyén kötött metán kerül a légkörbe. Ahhoz pedig, hogy a még elviselhetőnek tartott 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk, 2040-ig, vagyis két évtizeden belül nullára kell zuhannia a globális szén-dioxid-kibocsátásnak – ami mindeddig folyamatosan emelkedett. A nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás azt jelenti, hogy a keletkezett szén-dioxidot valamilyen módon semlegesítjük, tehát az egyenleg nullára jön ki.

A modellszámítások szerint a Kárpát-medence területe különösen kitett a szélsőségeknek, így például nyáron a globális átlaghőmérséklet növekedésénél jóval nagyobb melegedést – vagy inkább forrósodást – leszünk kénytelenek elviselni, olyannyira, hogy az évszázad végére a különböző fokozatú hőségriasztások gyakorisága akár tízszeresére nőhet. Mindemellett a csapadékeloszlás is szélsőségesebbé válik: még csapadékosabb teleink és még szárazabb nyaraink lesznek – utóbbin különösen érdemes elgondolkodni az idei nyár után.