Viharvadász műholdat tervez a NASA

Az új, Földünket kutató küldetések tervei közül a NASA kiválasztotta a 2027-ben indítandó INCUS (a név a zivatarfelhők üllőjére utaló betűszó) küldetést, amely a trópusi viharok, valamint a zivatarok viselkedését vizsgálja majd, beleértve azt is, hogy e viharok miként befolyásolják a klímamodelljeinket. Az INCUS a földmegfigyelő műholdflottához csatlakozik, és három kis méretű, koordináltan dolgozó műholdból áll majd.

Az ilyen kiválasztási folyamatoknál a tudósokból és mérnökökből álló csoport egyenként értékeli a benyújtott terveket, és olyan küldetést választ, amely a tudományos célja mellett a megvalósíthatóságában is kiemelkedik. Ez esetben márciusban nyújtottak be 12 küldetésre vonatkozó részletes tervet, amelyek közül az INCUS nyerte el a NASA támogatását. Innentől kezdve a küldetés technikai előkészítése zajlik.

Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos igazgatója elmondta, hogy az INCUS az extrém időjárási ismereteinkben jelenleg még meglévő hézagot tölti majd be. A segítségével megszerezhető tudást pedig be lehet építeni a klímamodellekbe is, és ezek együttesen fogják segíteni azt, hogy a klíma és az időjárás hatásai ellen felkészüljünk, védekezzünk.

„Az átalakuló klímánkban különösen fontos, hogy információkat gyűjtsünk arról, pontosan hogyan születnek, fejlődnek és válnak egyre erősebbekké a viharok, majd ezeket az adatokat felhasználjuk az időjárási modellekben és az extrém események előrejelzésében” – magyarázta Karin St. Germain, a NASA földkutató részlegének igazgatója.

A klímaváltozás miatt egyre melegebbé váló tengervíz hatására valószínűleg egyre hevesebbé válnak majd a viharok is, és a kialakulásuk is rövidebb időt vesz igénybe. A zivatarok keletkezéséhez gyorsan felfelé áramló párás légtömeg szükséges, ennek köszönhetően születnek meg a tornyosuló gomolyfelhők, amelyekből aztán az esőre, jégesőre és villámlásra is számíthatunk. Minél nagyobb a feláramló vízpára és a légtömeg mennyisége, annál hevesebb események alakulhatnak ki. Ennek a levegőből és párából álló tömegnek a feláramlása az egyik legnagyobb kérdőjel még a meteorológiában és a klímatudományban. Azzal, hogy rendszeresen, sokféle körülmény fennállta esetén is mérhetjük majd ezt az áramlást, csökkenteni lehet mind az előrejelzésekben, mind a klímamodellekben lévő bizonytalanságot.