Miként zajlott a Yellowstone utolsó szupervulkáni kitörése?

Nemrégiben eddig ismeretlen kőzetrétegeket fedeztek fel a kalderában, amelyeknek köszönhetően új információkat olvashattak ki a szakemberek arról, hogy miként zajlott e legutóbbi szupervulkáni kitörés, számolt be a USGS, az USA Geológiai Szolgálata.

Bár a mi életünkben a Yellowstone újabb nagy erejű robbanásos kitörése szinte teljesen kizárható, az sosem árt, ha a múlt ilyen eseményeit pontosabban értjük, ha megtudjuk a kitörés eseményeinek időrendjét, illetve kiderítjük, hogy minek hatására indult be a kitörés. Az ilyen adatok segítik a geológusokat abban, hogy elképzeljék egy lehetséges jövőbeli kitörés kezdetét. Ezekhez az információkhoz legnagyobb eséllyel jelenleg a terep feltérképezése és geokémiai elemzések útján juthatunk hozzá.

Nagyjából 631 ezer éve, több tízezer év pihenő után feléledt a Yellowstone, elkezdődött a Lava Creek néven ismertté vált kitörése, amely 1000 köbkilométernyi kőzetet juttatott a felszínre, és Mexikótól Kanadáig terjedő területen rakódott le a hamurétege. Annak ellenére, hogy ez volt a Yellowstone időben hozzánk legközelebb eső szupervulkáni kitörése, alig tudunk róla valamit. Nemrég azonban találtak két helyen is olyan kőzeteket, amelyek alapján a kitörés időtartamáról fontos adatokat tudtak meg a szakemberek.

Nagyon sokan úgy képzelik el a szupervulkáni kitöréseket – és ebben valószínűleg jelentős szerepe van az e témában készült filmeknek – , hogy egyetlen gigantikus robbanás az egész, amelyben a néhány kilométeres mélységben lévő magmatározó egyszerre kiürül, majd beroskad. Lelki szemeink előtt egy forró gázból és kőzetolvadékból álló keverék hömpölyög felfelé, és képez azután lehullva vastag kőzettörmelék- és hamulerakódásokat, amely a forróság miatt összetapadó réteggé áll össz (ilyen kőzeteket hazánkban is láthatunk pl. a Bükkben). Azonban ez nem mindig így történik.

A 2,1 millió évvel ezelőtti Yellowstone-kitörés például szakaszosan zajlott, a Huckleberry Ridge tufarétegét létrehozó eseményben óráktól évtizedekig tartó szünetek voltak. A tufa egyes rétegein olyan nyomokat lehetett azonosítani, amelyek esőre, jégre utaltak, és az is kiderült, hogy a kitörést számos magmatest táplálta, vagyis nem egyetlen óriási magmatározó-kiürítésről szólt.

A legutóbbi, 631 ezer éves kitörésnél a nemrég talált kőzetek szintén érdekes történetet meséltek. Két réteget fedeztek fel, amelyek közül a korábban felszínre jutott teljesen kihűlt, majd feldarabolódott arra az időre, mire a második réteg lerakódott. A két esemény közt minimum több év, de akár évtizedek is eltelhettek. A harmadik, a szupervulkáni nagyságú robbanás csak ezeket követte időben! Ebből így egy komplex kitörési eseménysorozat képe rajzolódik ki, kisebb, évekkel-évtizeddel elválasztott kisebb robbanásokkal, amelyeket a fő robbanás kissé később követett. Korábban csak a fő robbanást ismerték, és csak az abból származó kőzetrétegeket vizsgálták.

E kitörésről még lehet további információkat is kinyerni, a jelenleg is zajló geokémiai vizsgálatok révén, így majd kideríthető, hogy a fő kitörést megelőző robbanások során a felszínre került magma milyen összetételű, milyen hőmérsékletű volt, és milyen mélységből származhatott. Ez alapján majd eldönthetik a szakemberek, hogy ekkor már a fő kitörést tápláló hatalmas magmatestből „szivárgott”, vagy külön forrásból származott e két kisebb kitörést tápláló kőzetolvadék. Talán az is kiderül majd, hogy minek hatására indult meg e két korai kitörés.

A Yellowstone a világ egyik legjobban vizsgált vulkánja, ám, amint a példa mutatja, még itt is vannak a múltnak titkai, amelyek új történeteket mesélnek el a vulkánról.