Előrejelzés vagy fölkészülés?

Régi igazság, hogy nem a földrengések ölik meg az embereket, hanem a saját épületeik, és emiatt is okosabb dolog lenne a rengések előrejelzéseinek kísérlete helyett a minél inkább rengésálló építkezést, infrastruktúrát előtérbe helyezni.

A Cambridge-i Egyetem írása boncolgatja e témát, vagyis a rengések kialakulásának okait, esélyeit és a várható erősséget feltáró kutatásokat, amelyek mind a felkészülést szolgálják. A Földrengések Határok Nélkül (Earthquakes without Frontiers) szervezet kutatói Eurázsia számos rengésveszélyes helyszínen végeztek felméréseket azzal a céllal, hogy elősegítsék azt, hogy a lakosság minél felkészültebb, ellenállóbb legyen a rengésekkel szemben.

A szervezet számos országban végzett munkája során egyrészt felmérte a helyi helyzetet, a régió földrengés-veszélyességét. Ez azt jelenti, hogy megfelelő vizsgálatokkal azt meg lehet mondani, hogy nagyjából hol, mekkora földrengés várható, az is kiszámítható, hogy milyen gyakorisággal következnek be a rengések, ám az egyedi rengések pontos időpontját képtelenség előre jelezni. A szervezet segítette az egyes országokban a helyi szakemberek kiképzését, segített kidolgozni az olyan építési előírásokat, amelyek betartásával a rengések nem válnak hatalmas tragédiává, mivel nem roskadnak össze az épületek. Emellett segítették a döntéshozókat, önkormányzatokat is felkészíteni a földrengéseket túlélő városi infrastruktúra tervezésében. A munkájuk eredményeképpen a pakisztáni nemzeti katasztrófavédelmi szervezet immáron a felkészülésbe és a megelőzésbe fektet be ahelyett, hogy a katasztrófa bekövetkezte utáni tettekre, mentésre koncentrálna.

Sokan emlékeznek talán a 2009-es l’Aquila-ban volt földrengésre. Az egyébként kies városka rendkívül rozoga épületei a rengés hatására több mint 300 ember életét oltották ki, aztán 2011-ben beperelték emberölés vádjával azokat a szakembereket, akiktől azt várták volna el, hogy jelezzék a várható nagy rengést. A szakembereket elítélte a bíróság, és csak nagy nemzetközi nyomás hatására mentették fel őket később. A tanulságot James Jackson professzor így foglalta össze:

„Ha lehetővé tesszük, hogy az emberek elhiggyék, előre tudjuk jelezni a földrengéseket, akkor ennek köszönhetően egyetlen lépést se tesznek majd a saját biztonságuk érdekében.”

Az állításba a földrengés szó helyére bármilyen más természeti esemény, katasztrófa nevét behelyettesíthetjük… Olaszország teli van gyönyörű, gyakran középkori eredetű, ám egy földrengés esetén halálos csapdává váló épületekkel, amelyekre senki se akar költeni.

Jackson és kollégái a l’Aquila-ban beperelt szakembereket vitték el aztán magukkal a világ számos földrengésveszélyes pontjára, ahol az olaszok személyesen számoltak be arról, hogy mi történik, ha valahol az előrejelzésre várnak a megelőzés helyett. Míg a fejlett országokban megfelelő építési előírásoknak köszönhetően a halálos áldozatok száma rendkívül csekély, és inkább csak az anyagi károk dominálnak, számos szegényebb régióban, kezdve a Mediterráneumtól Közép-Ázsiáig az épületek minősége rettenetesen gyenge, így itt, főként a növekvő lélekszámú városokban, amelyek a törésvonalak közelében fekszenek, a több tucat, több száz, vagy több ezer halottal járhat egy-egy nagyobb rengés. Az 1999-es izmiti (Törökország) 7,6-es erősségű rengésben legalább 17 ezer ember veszítette életét, mintegy 50 ezren megsebesültek, 300 ezren az otthonukat veszítették el, számos út, híd, alagút sérült meg, ezzel a mentési munkálatok is késedelmet szenvedtek. Bár létezett megfelelő építési előírás, a betartatásában súlyos hiányosságok akadtak…

A Földrengések Határok Nélkül szakemberei segítettek számtalan helyen feltérképezni a még ismeretlen törésvonalakat, így találtak egy jelentőset például Teheránban is, abban a nagyvárosban, ahol mintegy tízmillióan élnek, és volt már itt igen erős rengés. Az ilyen ismeretek segítik azt, hogy kiderüljön, egy adott helyszín mennyire földrengésveszélyes.

Teherán tízmilliós nagyvárosának közepén eddig ismeretlen törésvonalat fedeztek fel a Földrengések Határok Nélkül szakemberei.

Forrás: earthquakes without frontiers / James Jackson

A nagyvárosokban ma sokkal jelentősebb hatású egy-egy rengés, mint régen volt, hisz megtöbbszöröződött az épületek és a lakosság száma. Létfontosságú, hogy egy rengés esetében működőképesek maradjanak az olyan szolgáltatások, mint a víz- vagy az áramellátás, a telefonhálózat. Az elképzelt helyzetek szimulációi elősegítik a döntéshozók számára is a várható katasztrófa megértését, ezáltal a hatékonyabb felkészülést. A Földrengések Határok Nélkül szakemberei Nepálra vonatkozóan elkészítettek egy elképzelt rengés-forgatókönyvet a helyiek számára, a helyi felmérések adatai alapján. Aztán két évvel később egy valódi földrengés során a könyvben leírtak pontosan meg is történtek. Ennek köszönhetően számos helyről kaptak már a szakemberek felkérést hasonló felmérésre és szimulációra. Valami tehát megmozdult, és nemcsak a föld a lábunk alatt, hanem a döntéshozók talán kezdik belátni, hogy mit kell tenni a megelőzésért.

A Földrengések Határok Nélkül szervezete által felmért eurázsiai országokban több mint egymilliárd ember él rengésveszélyes helyen. Az együttműködés hatására számos ország vezetett be már új építési szabályokat, és például a nepáli rengés után már rengésálló épületeket emeltek a romba dőlt iskolák helyére.

„Egyszerűen nem tudunk rövid távú földrengés-előrejelzést készíteni, sose leszünk képesek rá, azonban számos országban ennek az ellenkezőjét hiszik az emberek. Ezen a tévedésen alapuló viselkedés az, ami végül ölni tud” – tette hozzá Jackson.