Égi jelenségek 2021. november második felében

A Leonidák maximuma 17/18-án éjjel

A Leonidák meteorrajának neve ugyan az ismertek közé tartozik, a szülő égitest, a 55P/Tempel-Tuttle üstökös periódusához kötött, 33 évente bekövetkező kitöréseinek köszönhetően, ám a közbülső időkben elég gyenge programmal várja az érdeklődőket. A maximum éjszakáján a közel telihold tovább rontja majd az élményt, így óránként 5-6 meteornál többre senki se számítson (holdfény nélkül is csak 10-15 körüli lehetne a hajnal előtt látható legtöbb meteor). Mivel az Oroszlán csillagkép fejénél lévő radiáns este 11 felé kel csak, ezért e rajt is inkább a hajnal előtti órákban érdemes figyelni, a holdfény ellenére néhány fényes, gyors meteort azért majd láthatunk. Jelentősebb aktivitást majd csak 2031-ben figyelhető meg, igazi nagy kitörésre viszont csak 2099-ben kerül sor.
A Leonidákon túl még más meteorok is hullanak a hónapban, de ez lesz a legjelentősebb esemény ekkor.

Telihold 19-én

A novemberi telihold a világ más részéről nézve részleges fogyatkozást is hoz, sajnos a magyarországi holdkelte idejére már régen vége lesz ennek, így aki Észak-Amerika, az orosz sarkvidék, vagy a Csendes-óceán területén lesz, az láthatja csak. Mi maradunk a hazai, „hagyományos” teliholdnál! A Hold keleti határainknál 15:57-kor kel, ez pár perccel lesz napnyugta után, így tiszta idő esetén látványos lehet az esemény. A budapestiek számára 16:07 a holdkelte, a nyugati határainknál pedig 16:18.

A napnyugta közeli időpontja ez esetben azért érdekes, mert, ha tiszta a keleti egünk, akkor a Hold pont abban a rózsás színű sávban kúszik majd fel az égre, amely ilyenkor a légkörben szóródó fény és a perspektívahatás következtében a kelő/lenyugvó nappal szemközti égrészen látható. Ez a Vénusz-öve nevű jelenség, nevében nem a bolygóhoz, hanem az annak is nevét kölcsönző istennőhöz kötődik. A rózsás sáv alatt egy kékesszürke sávot láthatunk, amely pedig a bolygónk saját árnyéka. A Teide tetején készült fotón ehhez még a hegy árnyéka is társul, ilyet sajnos hazánkból nem láthatunk, de a környezetből jelentősen kiemelkedő magányos hegyek, mint például a vulkáni kúpok előidézhetik.

Két érdekes, de halvány üstökös

A hazai közösségekben csak „Csuri” becenevű üstökös az, amelyet az ESA Rosetta űrszondája felkeresett, és amelyen a Philae leszállóegysége most 7 éve sikeresen landolt. A híressé vált üstökös november elején ismét napközelben járt, a Naptól jelenleg attól már távolodik, de Földünkhöz november közepén került a legközelebb, így a megfigyelésére még elég jó lehetőségeink vannak. Hosszú ideig ez a legnagyobb földközelsége az üstökösnek, 61 millió kilométer a legkisebb távolsága tőlünk.

Az üstökös halvány, szabad szemmel nem látható, +10 magnitúdó körüli a fényessége, de már egy jobb binokulár vagy kistávcső is segítséget adhat a megpillantásához. Fotózni ugyan tudjuk egy kisebb teleobjektívvel is, de ne számítson senki olyan képre, mint a tavaly nyári NEOWISE üstökös esetében, ráadásul a fotózáshoz az üstökös halvány volta miatt ez esetben szükség lesz a Föld forgását ellensúlyozó mechanikára is. Most azonban így is csak egy kis zöld pamacs jelenik majd meg a fotón, és talán a csóvája is látszik majd picit. Az égitest az Ikrek csillagképnél jár, a hónap végén a Rákban, a pontos napi helyzetét online például a The Sky Live weboldalon kereshetjük ki. A késő esti órákban már kereshetjük a keleti égen, de igazán magasan csak hajnal felé jár. A dolog érdekessége csupán annyi, hogy azt az üstököst nézhetjük meg, amelyet a Rosetta űrszonda is felkeresett. A holdfény miatt vagy még a hónap közepén hajnal előtt, vagy a hónap legvégén késő este bukkanhatunk rá.

Egy másik, hasonlóan halvány, ám a várakozások szerint a közeli jövőben még sokat fényesedő üstökös is várja a távcsöves – teleobjektíves üstökösvadászokat, ez pedig a C/2021 A1 (Leonard). December elején kerül földközelbe, majd januárban napközelbe, így a jelenlegi +10 magnitúdós fényességnél a várakozások szerint még jelentősen fényesebb lehet. Pillanatnyilag a hajnali, keleti égen látható a Vadászebek csillagképben, ám decemberben már az alkonyi, északnyugati ég alján is láthatjuk. A Leonard-üstökös utoljára 88 ezer éve járt a Nap közelében. A pontos napi helyzetéről ez esetben is a The Sky Live oldalon tájékozódhatunk. Nem kizárt, hogy ez az üstökös elég fényessé válik majd ahhoz, hogy szabad szemmel is megpillanthassuk decemberben.

Esténként megleshetjük az ISS átvonulásait

A hónap második felében fölöttünk jár a Nemzetközi Űrállomás, jól megfigyelhető átvonulásai lesznek a kora esti órákban. Mivel ilyenkor már igen hamar sötétedik, akár 17 óra felé is könnyen észrevesszük az alkonyi égen az ISS mozgó fénypontját. A pontos átvonulási időpontokat például a Heavens-Above weboldalon nézhetjük meg, vagy az e célra szolgáló mobil applikációkon. Az ISS fényessége ugyan minden átvonulásnál, s az adott átvonuláskor az égen megtett útja során is változik, ám néha nagyon fényes, megközelíti a Vénuszét a ragyogása. Egy ilyen összehasonlítást végezhetünk is november 22-én este, a 17:39 utáni percekben, ekkor bukkan majd fel a nyugati ég alján nem túl messze a Vénusztól, ám ekkor még jóval halványabb lesz a bolygónál, majd pár perccel később, útja magasabb részén kifényesedik, és csak egy egész kicsit lesz halványabb a belső bolygószomszédunknál.

Az átvonulások még december elején is folytatódnak majd.