Életet a falaknak!

A Plymouthi Egyetem kutatói kísérleteket végeztek azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a már meglévő épületek hőveszteségét utólagos beavatkozással csökkenteni. Ez volt az első olyan hőszigetelési kísérlet, amelyben mérsékelt égövi, korábban készült épületek falának utólagos élő fallá alakítását vizsgálták.

A kutatócsoport az egyetem 1970-es évek előtt épült építményének két, egyforma kialakítású részén végzett kísérleteket. Az egyik falat élő homlokzattá alakították át úgy, hogy egy rugalmas, filc jellegű, zsebekkel ellátott szövetrendszert vontak rá. A zsebekbe került a föld, és ezekbe ültették a növényeket. A vizsgálatok során megmérték, hogy az átalakított falrész mögötti épület mekkora hőveszteségű volt, s összevetették az ugyanilyen, de növények nélküli falrész mögötti épülettel. Az eredmények alapján több mint 30 százalékot csökkentettek a növények a hőveszteségen!

A Building and Environment szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók megjegyezték, hogy a módszer ugyan új, ám már most látszanak az előnyei, így például az, hogy a biodiverzitást is növeli, vagy épp javítja a levegő minőségét. Nagy Britannia esetében rendkívül fontos lehet az élő falak bevezetése, mivel az országban az üvegházgázok 17 százalékát az épületek bocsátják ki, az épületekben használt energia 60 százaléka megy el a fűtésre. Az élő falak nyújtotta kibocsátás-csökkentésre is szükség lehet ahhoz, hogy az ország elérhesse a megcélzott zéró kibocsátást.

A Plymouthi Egyetem hosszú ideje foglalkozik a fenntartható jövő kutatásaival, ezen belül az építmények fenntarthatóvá tételének vizsgálatával is. Az élő falak növénytakarója nemcsak a hő elszökését csökkenti jelentősen, hanem maga is szénmegkötő, azonban azt még pontosan vizsgálni kell, hogy mely növényekkel lehet a legjobb eredményt, a lehető legolcsóbban elérni a gyakorlatban.