Akinek sikerült betiltatnia a rovarirtó szereket

Dr. June Irwin bőrgyógyász a kanadai Hudson városában élt és dolgozott, és a betegeivel való kapcsolata révén arra jutott, hogy a gyártók által ártalmatlannak nevezett különböző irtószerek nem ártalmatlanok, még az emberre nézve sem. Az orvosi gyakorlata során a hozzá forduló betegekről gyűjtött adatokat (bőrtünetek és mérgezési tünetek egyaránt voltak köztük), vizsgálatokat végeztetett saját költségére. Ezek eredményét, valamint a folyamatosan nyomon követett tudományos eredményeket minden egyes városi tanácsi ülésre elvitte, a városvezetés elé tárta, és kérvényezte, hogy tiltsák be a rovarirtó és gyomirtó szereket. Irwin biztos volt benne, hogy a szerek ártalmasak az emberi egészségre nézve, és sok évi hajthatatlansága végül arra vezetett, hogy a városvezetés 1991-ben úgy döntött, betiltják a városon belül a rovarirtók és gyomirtók használatát. Irwin életének e szakaszát egy film is feldolgozta.

No de mért is használnak egy város lakói rovarirtókat? Dísznövények, gyepek rovarmentesítése és gyommentesítése a cél ezekben az esetekben, vagyis azoké a parkosított területeké, ahová például a gyerekeket viszik játszani, legyen szó városi parkról vagy magánkertről. A kb. 5100 fős kisváros lakói viszont már 30 éve nem használhatnak olyan vegyszereket, amelyeket a gyepek „ápolása” címszóval hirdetnek és árusítanak a gyártók. A betiltást követően két vegyszergyár be is perelte Irwint, ám a kanadai legfelsőbb bíróság (ahová eljutott az ügy) a gyártók ellen ítélt. Mire ez az ítélet (9 évvel a hudsoni helyi rendelet után) megszületett, még 35 Québec tartományban lévő település vezetése hozott ugyanilyen tilalmat. 2008-ban Ontario tartomány egészében betiltották 80 „gyepápoló” szer és 300 másik irtószer használatát, majd 170 kanadai településen jutottak ugyanerre az eredményre, így ma már mintegy 30 millió kanadai élvezheti a vegyszermentes gyepeket, parkokat, kerteket, beleértve olyan nagyvárosok lakóit is, mint Toronto vagy Vancouver. Az azóta eltelt időszakban világszerte számos település követte a példát, Japántól Franciaországig. Franciaországban, miután számtalan város meghozta a saját tiltó rendeletét, 2019-ben országosan betiltották az irtószerek nem mezőgazdasági alkalmazását (vagyis a kerti, parki használatukat), így azokat ma már csak regisztrált farmerek vásárolhatják meg.

Ugyan hazánkban is elkezdődött valami, több helyen alakítanak ki a városokban ún. méhlegelőket, vagyis olyan gyepeket, ahol hagyják megnőni a vadvirágokat (ezt szokás „gyomnak” nevezni, ilyenek a méhek által szívesen látogatott százszorszép, a pitypang, a vörös here, stb.) is, illetve van, ahol direkt virágmagos keveréket vetnek el, de még rendkívül messze vagyunk az ideálistól. Jó volna az is, ha a kanadai vagy a francia példát is követni tudnánk, és nem permeteznénk a városi parkokban, illetve a kiskertekben! A gyakori fűnyírást is hagyjuk meg a golfpálya-gondnokoknak, és cserébe egy élettel teli környezetet kapunk.

Dr. June Irwin 2017-ben, 83 éves korában hunyt el, az öröksége szerencsére azóta is gyarapodik. Mi magunk is tehetünk azért, hogy még tovább nőjön azoknak a területeknek a száma, ahol nem használnak rovar- és gyomirtó szereket. Ha nem is az Irwin által kifogásolt egészségügyi okokból, mivel ebben a kérdésben még mindig nagyon kevés hiteles vizsgálat zajlott, hanem azért, hogy a természetnek adjunk egy esélyt, legalább a kertjeinkben, parkjainkban legyen élet!