Mágneses mérések segíthetik a cunamik előrejelzését

A 2004-es katasztrófa okai sokrétűek, ám az bizonyos, hogy a cunami-előrejelzés terén azóta kissé talán javult a helyzet. Pont ez a hatalmas, ráadásul rendkívül nagy területen észlelt természeti csapás hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy szükség volna egy megbízható előrejelző rendszerre. Egy nemrégiben, a JGR Solid Earth szakfolyóiratban közölt tanulmány azonban új megközelítési lehetőséget ír le: mágneses eltérések segítségét is igénybe vehetnénk a cunami előrejelzésében.

A cunami hulláma mágneses mezőt hoz létre, amint az elektromosan vezetőképes tengervízben halad, ez a háttérben meglévő földmágnességgel összevethető. Korábbi kutatásokban már megállapították, hogy a tengerfenének a mágnesség mérésével észlelhető a cunami hullámának haladása, sőt, a mágnességből előre jelezhető maga a cunami. Most a Kiotói Egyetem három kutatója esettanulmányok segítségével vázolta fel a lehetőségeket.

Az időnként a sajtóban a cunami helyett használt a szökőár elnevezés erre a jelenségre nézve téves, egészen más jelenség neve, és földrajzi szakszókincsünk része igen hosszú ideje. Szökőárnak „azt a dagályt nevezzük, mely (újholdkor és holdtöltekor, vagyis 14 naponként) a Nap, a Föld és a Hold együttállásakor következik be. Ilyenkor a Hold és a Nap árapálykeltő hatása összeadódik, és a dagály magassága majdnem másfélszerese annak, ami az adott helyen, más napokon szokásos.” (Czelnai Rudolf oceanográfus)

A 2009-es szamoai, és a 2010-es chilei cunamikat vizsgálták a kutatók, ezek esetében ugyanis megfelelő mennyiségű adat állt rendelkezésre; a hullámok beérkezésének pontos idejét és a mért mágneses eltéréseket hasonlították össze. Ezek a mérések igazolták a korábbi elképzelést, és összhangban voltak az elméleti számításokkal: a mágnesség változása megelőzi a hullám beérkezését, s a változás mértéke arányos a cunamihullám várható magasságával is. Az, hogy mennyivel előre érkezik be a mágneses jel, attól függ, milyen mély a tenger a cunamihullám által bejárt régióban. Az előrejelzés pontossága a kutatók számításai alapján egyedül attól függ, mennyire jók a tenger mélységéről meglévő adatok.

A példák alapján a kutatók úgy számoltak, hogy a 4800 méteres vízmélység esetében nagyjából egy perccel jön hamarabb a cunami mágnessége, mint maga a víztömeg. Ezeket az adatokat azután be lehet építeni a kockázati modellekbe, s így emberéleteket lehet megmenteni.
A gyakorlati alkalmazhatóság akadálya például az, hogy nagyon kevés ilyen jellegű mérés történik, eleve nagyon kevés az erre alkalmas mérőállomás. Emellett a méréseket egyelőre csupán a nagy mélységekben tudják elvégezni, távol a sekély parti vizek zajától, így az alkalmazhatósághoz még további finomításokra van szükség. A cél az volna, ha egészen pontosan ki lehetne számítani, hogy egy-egy cunami esetében pontosan mely partszakaszokon és mekkora hullám várható. A jelenlegi figyelmeztetések ennél sokkal általánosabb jellegűek, és ezért nem egy esetben akkor is riadót fújnak egy adott területen, ha csak kicsi az esélye a cunaminak. Ez pedig elvezethet ahhoz, hogy az érintett lakosság fegyelme lazul. A semmibe vett figyelmeztetés azután elvezethet a katasztrófához.