Veszprém 230 millió éves kincse
Közösségi kezdeményezés és önkéntes munka eredményét dicséri az az alagút dekoráció, amelyben a 230 millió éve itt élt tengeri lényekkel ismerkedhetünk meg rövid séta során.
Veszprém dolomitra épült, a dolomit pedig nem alkalmas építőkőnek, hisz morzsolódik, ezért különösen nagy becsben tartották a város azon kőbányáját, amelyben márgás mészkőréteget lehetett fejteni. E veszprémi márga formációnak nevezett kőzet – a Templom utcai (mára teljesen beépült) építkezés során szabaddá vált – rétegéből került elő az a lelet, amely a város leghíresebb őslénytani kincse, a megkövült csontok a felszíntől 5-6 méteres mélységben voltak. (A márga a tiszta mészkőnél puhább, agyagos, kevert mészkő.)
1901. április 25-én Laczkó Dezső piarista pap-tanár, az építkezésnél kivájt kőbányában bukkant rá arra az állatra, amely világhírűvé tette a nevét és a várost is: a kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta) első kövülete került elő a felső triászból származó kőzetrétegekből. A 220-230 millió éve élt állat kb. 90 centi hosszú lehetett, hátpáncélját kis, gúla alakú kinövések borították. Az egykori hüllő külseje ugyan teknős jellegű vonásokat mutat, ám nem rokona a ma élő tengeri teknősöknek. Fogazata, a jellegzetes kavicsfogak, nagyban hasonlítanak a mai tengeri vidrák fogaira – innen tudjuk azt is, hogy az állat tápláléka kemény házban élő kagylók, pörgekarúak, tüskésbőrűek voltak, ezek mészvázát roppantotta össze fogaival. Mind a fogazata, mind a teknősre hasonlító testalkata konvergens evolúció eredménye. Az első leletet néhány másik is követte, amelyek a környéken kerültek elő.
Laczkó Dezső hatalmas, 8500 darabos geológiai és főként paleontológiai gyűjteménye képezte az 1903-ban létrehozott megyei múzeum (ez ma a nevét viseli) alapját, ő lett a múzeum első igazgatója is. Ő végezte el a város és környéke földtani felmérését (ez könyv alakban 1909-ben jelent meg), amelyet máig sem követett hasonló léptékű újabb munka a régióban! Laczkó életének jelentős részét töltötte Veszprémben, 1888-ban fiatal tanárként került ide, a piarista gimnáziumban tanított, majd később az intézmény igazgatója is lett, 1920-as nyugdíjba vonulásáig. Eztán élete hátra lévő éveit már a múzeum kötötte le, bár ekkor már sokat betegeskedett. A Laczkó Dezső Múzeum néhány éve a híres őslénytani lelet kapcsán választotta kabalafiguráját, mely a kavicsfogú álteknős lett.
No de mi is az aktualitása ennek a történetnek?
Nemrégiben a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület kezdeményezésére és a 2023 Európa Kulturális Fővárosa Veszprém-Balaton támogatásával egy eddig elhanyagolt helyszín új külsőt kapott. A helyi védettséget élvező Sintér-domb mentén lévő árokban egykori út vezetett két városrész között, és a Viadukt építésekor egy alagutat hoztak létre, ahol a forgalom haladhatott. A területet 1965-től lezárták, honvédségi kezelésbe került, ám 1990-ben már ismét járhattunk rajta. Azonban az évtizedek alatt nagyon leromlott, becserjésedett a terület, így csak komoly erőfeszítésekkel lehetett újra életet lehelni bele. E munkák részeként a kis alagút az egykor itt hullámzó Tethys élővilágát ábrázoló bemutatóhellyé változott át!
Az átalakuláshoz szükség volt Zsoldos Márton természetfestő-illusztrátor nagyszerű alkotásaira – amelyek megelevenítették a triász időszak tengeri élővilágát -, és persze a rengeteg önkéntes munkára, amelyet az egyesület szervezett meg. A művész így mesélt az alagút festményének születéséről:
„Két éve elkezdtem a paleoarttal foglalkozni, és a referenciáimat látva, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesülettől Bontó László felkeresett a Halagút ötletével. A feladatom az volt, hogy tervezzem meg vizuálisan az alagút freskóit, és készítsem el papíron a festményeket. Hosszas közös kutatómunka eredményeképpen, 2 életképet készítettem, a Veszprémben korábban bányászott, triász időszaki úgynevezett veszprémi márga trópusi tengeri élővilágáról, leginkább a kavicsfogú álteknősre, és cápára fókuszálva. A képeket 70×100 centiméteres méretben, festőkartonra, művésztemperával készítettem el, mindössze 2 hét alatt. E képek alapján készült el maga freskó, aminek a hátterét kézzel festették fel, az állatokat pedig utólag ragasztották fel.”
Ma átsétálhatunk a 230 millió éves tenger alatti világon, ahol a kiépített, mozgásérzékelővel ellátott világításnak köszönhetően megcsodálhatjuk a kavicsfogú álteknőst, és azokat a lényeket, amelyek egykor az ősi óceánban éltek. A Tethys-alagútból hamar „Halagút” lett, a becenév egyúttal azt is jelzi, hogy a helyiek nemcsak befogadták, de meg is szerették a különös látnivalót.
Aki szeretné maga is megnézni, az két pontról is indulhat. Egyrészt az Endrődi-lakótelep bejáratánál álló Coop-bolt háta mögötti ösvényen (innen van közelebb, kb. 80 méter), másrészt pedig az Állatkert felé vezető Kittenberger utca felől, itt tábla is jelzi az irányt és a sziklás domboldalak közti ösvényt. Az alagút helyét a Google térképén is megtaláljuk, Tethys-alagút néven, csakúgy, mint magát a Sintér-árok helyét, amelyen a Séd partja felől felsétálhatunk az alagútig. Akármelyik irányt választjuk, érdemes száraz időben menni, ugyanis a kövekkel teli ösvényen néhol elég meredek szakaszok vannak, ami esőben csúszóssá válik. A Sintér-árok vízelvezetőként is funkcionál, ezért egy kiadós nyári felhőszakadás után különösen veszélyes lehet a hely. Mivel az út felső, rövid szakaszán is csak egy kis lépcső segíti a haladást, semmiképp ne vágjunk neki tűsarkúban, vagy papucsban az útnak. A Halagút aljzatbetonját kissé kikezdte az évtizedeken át zabolázatlanul lezúduló esővíz, így arra is vigyázzunk, hogy a képek csodálata közben ki ne törjük a bokánkat. A világítás mozgásérzékelője az alagút nyugati nyílásánál található.
Az alagúthoz vezető út közelében két helyi buszmegállóban várakozva is tanulhatunk kicsit az egykori élővilágról, illetve a kőbányáról, ahol a kavicsfogú álteknős maradványa előkerült.
A buszmegálló ismeretterjesztő tábláin megtalálhatjuk azt az ajánlott irodalmat is, ahol többet olvashatunk a leletről.
Ilyen például Laczkó Dezső egykori geológiai felmérésének 1909-es kiadványa, a Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása vagy Cholnoky Jenő földrajztudós Veszprém monográfiája (1938.); Tóth Álmos: Laczkó Dezső, a reverendás geológus című emlékkötete, amely bemutatja a tudós pap életét (2011.); valamint 2019-ben napvilágot látott számos cikk, így a Veszprémi Szemle 53. számában Bontó László: A mi kavicsfogúnk című írása; Katona Lajos Tamás geológus cikkei a Séd című veszprémi kritikai lap 2019-es, 19. és 20. számaiban.
A Halagút falán megfestett, Veszprémben és környékén talált őslényekről se feledkezzünk meg (ezek egy részét a képgalériában is megtaláljuk), a falon lévő információs táblán a képek melletti sorszámok is szerepelnek, így azonosítani tudjuk őket.
Hybodus laczkoi, Laczkó Dezsőről elnevezett ősi cápa
Nemacanthus loczyi, Lóczy Lajos földrajztudósról elnevezett cápa
Trachyceras cholnokyi, Cholnoky Jenő földrajztudósról elnevezett lábasfejű (ammonitesz)
Pleuronautilis semseyi, Semsey Andor földtudományt támogató mecénásról elnevezett lábasfejű
Physocardia hornigi, Hornig Károly mecénás megyéspüspökről elnevezett kagyló
Katosiria veszpremiensis, Veszprém városáról elnevezett csiga
Mysidioptera baconica, a Bakonyról elnevezett kagyló
Spirigera balatonica, egy Balatonról elnevezett kagyló
Retzia hungarica, Magyarországról elnevezett kagyló
Szinte teljesen szabályos kör alakú erdő nő egy vulkán körül
Az új-zélandi vulkán körül található erdő formája nem a véletlen műve.
Romlik a tavak jégminősége a klímaváltozással
A tavi jég sok helyen a téli sportok szerelmesei vagy épp a közlekedők számára jelent fontos helyszínt.
Különös, zebracsíkos követ talált a Perseverance marsjáró
A Perseverance rover már nagyjából egy hónapja mászik felfelé a Jezero-kráter pereme felé, hogy ősi köveket keressen.
Újabb galaxisrandevút örökített meg a James Webb-űrteleszkóp
Egy 450 millió fényévre lévő elliptikus és egy spirálgalaxis találkozását, ami több százmillió éve történt, az űrteleszkóp infravörös tartományban örökítette meg.
A hófehér homokdűnék birodalmában jártunk
Mint egy délibáb, úgy csillogtak a hófehér dűnék, melyhez bámulatos panorámát nyújtott a bárányfelhőkkel tarkított kék égbolt, háttérben pedig a csipkés hegycsúcsok. Akár egy tökéletesen megkomponált festmény.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
