Ha december vége, akkor Androméda

Ahogy ma is az asztrofotósok célpontja (lásd nyitóképünkön), úgy az asztrofotográfia hőskorában is kedvelt volt az Androméda-galaxis. Hálás téma, bármikor szívesen fotózzák. Ez a spirálgalaxis, amelyet a Tejútrendszer testvérének neveznek, sok szempontból ideális: fényessége miatt viszonylag könnyen fotózható, közelsége miatt pedig részleteket is megpillanthatunk.

Valószínűleg ezek vezették azokat a 19. századi csillagászokat is, akik a korabeli technikai fejlődést a csillagászat szolgálatába állították, s elkezdték az éjszakai égboltot fotózni.

Isaac Roberts brit mérnök, amatőrcsillagász 1888. december 29-én 4 órás expozícióval örökítette meg az Androméda-galaxist. Roberts nyugdíjba vonulása után eleinte csak egyszerű portréobjektívekkel fotózta az égboltot, és mivel jónak tűntek az eredményei, vásárolt egy teleszkópot. Ennek segítségével örökítette meg többek közt az Androméda-galaxist.

Az amerikai Edward Emerson Barnard hivatása szerint csillagász volt, ám fotográfusként kezdte pályafutását, majd egyre jobban érdekelte a csillagászat, és számos üstökös felfedezését is neki köszönhetjük.

Barnard a Vanderbilt Egyetemre járt, majd a neves Lick Obszervatórium munkatársa lett, itt készítette felvételét az Androméda-galaxisról 1887. december 31-én. Később a Chicagói Egyetem professzora lett és az ottani Yerkes Obszervatóriumába került, kora meghatározó megfigyelő csillagásza lett.

Hogy miért ilyenkor fotózták e galaxist? Jó eséllyel azért, mert a hosszú téli éjszakák elég időt biztosítottak rá, és azért, mert ilyenkor már kora este a zeniten jár a galaxis, így kedvezőbbek a körülmények a megörökítéséhez.