Kelet-Antarktika vizsgálatára indult a Polarstern kutatóhajó

2022. január 6-án hagyta maga mögött Fokváros kikötőjét és a kies fokföldi tájat a Polarstern, hogy nyolc héten át a kelet-antarktikai jégmezőt mérjék fel az Alfred Wegener Intézet vezette nemzetközi expedíció tudósai. Vajon mennyire instabil Kelet-Antarktika jege?

Jelenleg meglehetősen sok a bizonytalanság még abban, hogy vajon miként reagál a felmelegedésre a régió jégtakarója, és az sem egészen világos, hogy pontosan mennyi hőt és szén-dioxidot képes elnyelni a Déli-óceán.

A kutatóhajó a tengerfenékről fog üledékfuratokat vételezni, továbbá a szárazföldön, a partok közelében lévő tavak üledékeiből is mintákat vesznek, ezek elemzésével pedig bepillanthatnak majd a múltba a szakemberek. Emellett geofizikai mérések révén még mélyebb üledékrétegekbe, vagyis még régebbi múltba lehet betekintésük, és persze folyamatosan mérik a jelenlegi tengeri és időjárási körülményeket. E hármas megközelítés teszi majd lehetővé, hogy összetett képet rajzolhassanak azokról a folyamatokról, amelyek a kelet-antarktikai jégtakaró múltbéli változásait, instabilitásait jellemzi. Elsősorban azokra a korokra koncentrálnak a kutatók, amikor a klíma a mainál melegebb volt, ezek megismerése vezethet el a jövő változásainak precízebb előrejelzéséhez.

„A munkánkkal a Weddell-tenger és a keletebbre lévő Kooperáció-tenger közti területre, az antarktiszi kontinentális lejtőre összpontosítunk” – mondta Ralf Tiedemann tengeri geológus professzor, az expedíció vezetője. (A Kooperáció-tenger kb. a Kerguelen-szigetek és Antarktika közti régióban található, nem igazán ismert elnevezésű tengerrész.) „Az antarktiszi fenékvíz igen nagy része a Kooperáció-tenger területén képződik jelenleg.” Az antarktiszi fenékvíz jelenkorunkban az óceánok vizének körforgásában a legalsó szintet képezi, szellőzteti az óceánok mélyét, eltárolja a hőt és a szén-dioxidot, évtizedektől évezredekig terjedő időszakra. A mintavételezések a fenékvíz kialakulásának tényezőit tárják majd fel.

Antarktika körüli tengerrészek elnevezései, a Kooperáció-tengert 2 óra és 3 óra közti részen találjuk.

Forrás: Wikimedia Commons

Szintén külön érdeklődés övezi azt a területet, ahol a szárazföldi jégtakaró pereme megtámaszkodik a tengerfenéken, e régióban ugyanis különösen könnyen olvadhat a jég, az ideáramló víz melegedése miatt. A fokozódó olvadás pedig az egész jégmezőt instabillá teheti.

Izgalmas feladat lesz az Ekström-selfjég vizsgálata is. Ez a német Neumayer III. kutatóállomáshoz közeli terület, és akusztikai módszerekkel nemrégiben felfedeztek alatta egy mélyedést. Emellett kecsegtető lehetőség, hogy egy, valószínűleg még a kréta időszakban (145-66 millió éve) lerakódott üledéket tartalmazó területet is megvizsgálhatnak. Mivel akkor még nem volt jégtakarója Antarktikának, ezért ez különleges betekintést nyújthat egy igen régi világba is. Itt egyszerre tudják majd a kutatók a tengeri és a szárazföldi területet is felmérni.

A geokémiától a mikropaleontológiáig (a mikroszkopikus ősmaradványok tudománya) számtalan kutatási terület képviselteti magát a kb. 50 tudósból álló csoportban. Ők részben már a kiemelést követően megvizsgálják az üledékfuratokat, ám azok jelentős részét gondosan elcsomagolják későbbi laboratóriumi vizsgálatokra.

A tervek szerint a 2023-24-es szezonban még két további Polarstern-expedícó készül ugyanerre a kelet-antarktiszi területre, a jelenlegi munkák 2022. február 28-án érnek majd véget.

A Polarstern útját az északi sarkvidéki MOSAiC expedícióhoz hasonlóan most is követhetjük a weboldalukon közzé tett német és angol nyelvű hírekkel, fotókkal.