Mikroműanyagok a hazai Duna menti szennyvizekben

A Mikroműanyagok a szennyvizekben – Szennyvízanalitika a magyarországi szennyvíztisztítókban a Duna mentén címmel készült tanulmány összefoglalóját a laboratorium.hu weboldal tett közzé. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szennyvíztisztító telepek a részecskék nagy részét eltávolítják, de ennek ellenére a szennyvíz a felszíni vizekben lévő mikroműanyagok egyik forrása lehet.

Két nagy, két közepes és egy kis kapacitású, tisztított szennyvizet a Dunába bocsátó telepen 2021. június és augusztus között vettek mintákat két alkalommal is a befolyó nyers szennyvízből és az elfolyó tisztított szennyvízből, emellett a nagy méretű telepeken a szennyvíziszapmintákat is vizsgálták. Annak érdekében, hogy a telepek kibocsátása és a Dunában mérhető koncentrációk összevethetőek legyenek, felszíni vízminták analízise is történt. A mintavételek és a minták előkészítése nemzetközileg elfogadott és a szakirodalomban publikált módszerekkel zajlott. A vizsgálatok során a mintákban található részecskeéket FTIR-mikroszkóppal azonosították, meghatározták a számukat és az anyagtípust is.

Korábbi tanulmányokhoz hasonlóan megállapítható volt, hogy a szennyvíztisztítók a befolyó szennyvíz mikroműanyag-tartalmát csökkentik, de az elfolyó tisztított szennyvízben kimutatható koncentráció még mindig nagyobb, mint a befogadó felszíni vizekben mért értékek. Ezek a hazai eredmények is arra utalnak, hogy a szennyvíz a felszíni vizekben lévő mikroműanyagok egyik forrása lehet. A szennyvíziszap-minták, mint potenciális felhalmozódási helyek vizsgálata is megtörtént. Itt 3‑94 részecske/kg koncentrációt mutattak ki. A nyers szennyvizekben 800‑4400 részecske/m3, a tisztított szennyvízmintákban 12-85 részecske/m3, míg a felszíni vízmintákban 9-28 részecske/m3 értékben találhatók mikroműanyagok. A mintákban leggyakrabban polietilén, polipropilén és polisztirol anyagú részecskék megjelenése volt detektálható.

A szakértők javasolják a víztisztító telepek és felszíni vizek további rendszeres vizsgálatát, így nem csak a környezeti elemek aktuális állapotáról kaphatunk pillanatképet, hanem a mikroműanyagok forrásai és felhalmozódási helyei is beazonosíthatók lesznek. A módszertani ismeretek bővülése elősegíti a nemzetközi harmonizációt, szabványosítást, politikai döntéshozatalt és jogalkotást is.