35 év változásai egy alaszkai gleccseren

Az 1980-as években kezdődött el az a változás, amely miatt ma már a világ egyik leggyorsabban hátráló gleccsere a Columbia, e folyamatot az Earth Observatory mutatta be. A gleccser a Prince William-öbölbe torkollik, és egy 1957-es felvételen még látható, hogy egészen a Heather-szigetig ért a jégfolyam, és még egy 1969-es felvételen is ugyanígy látható. Azonban 1980-ban, feltehetően a klímaváltozás miatt, hátrálni kezdett, és mára a világ egyik leggyorsabban fogyó gleccsere lett. A Landsat műholdak hosszú ideje folyamatosan követték azt, hogy miként változott a Columbia-gleccser helyzete.

A valós színű felvételen olyannak látjuk a gleccsert, ahogy a saját szemünkkel is láthatnánk, a hamisszínes felvételen viszont jól elkülöníthető egymástól a hó, a jég és a víz, valamint a sziklák és a növényzet is. E hamisszínes képek 35 éves sorozatából drámai változás lépései rajzolódnak ki.

Az első hat év alatt közel két kilométert hátrált a gleccser, amelynek ekkor még három ága volt. Néhány évvel később, 1995-ben a gleccser előtt egy jégkása-szerű területet láthattunk, amelyet a gleccserből leszakadt kis jéghegyek és a tengervíz keveréke alkot.

Látható a két fő ág közti középmoréna is, amely azt jelzi, hogy hol húzódik az ágak határvonala.

A gleccser vékonyabbá is vált az évek során, és emiatt az öböl két oldalán a sziklák is egyre inkább láthatóvá váltak, amelyekről már eltűnt a korábbi jégtakaró.

2001-2006 közt kis időre megállt a gleccser hátrálása, mivel ekkor két hegy közti nyereg fogta vissza jégfolyamot, ám a nyereg túloldalán azután ismét mélyebb volt a völgy a gleccser vége alatt, és így újra felgyorsult az olvadása. Ennek hatására egyre nagyobb jéghegyek váltak le róla, majd 2011-ben a gleccser fő és nyugati ágai teljesen elkülönültek, s innentől fogva két fronton is borjadzott a jég. 2013-ban a nyugati ág hirtelen nagyot hátrált, a fő ág pedig egyre instabilabbá vált, s a vékonyodása miatt már nem tapadt hozzá az öböl fenekéhez.

A nyugati ág 2019-ben egy igen meleg nyarat követően szinte teljesen eltűnt, 2021-re pedig a fő ág is már 25 kilométerrel hátrébb járt, mint a kezdeti időben.

Miközben a folyamatot a klímaváltozás indíthatta el, a hátrálás egyes lépéseiben mechanikai hatások érvényesültek, és tartották fenn annak folyamatát. Az óceánig érő árapály-gleccserek, amilyen a Columbia is, hosszabb periódusú kilengéseket mutatnak: egy gyorsan lejátszódó hátrálást lassú gyarapodás követ általában. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a Columbia-gleccser jövője milyen sorsot rejt.