Sok millió éves a grönlandi Hiawatha-kráter

A néhány éve felfedezett, jelenleg jég alatti krátert egy Grönlandon régóta ismert vasmeteorittal hozták összefüggésbe, és a jégkorszak idejéből származónak tartották korábban.

A 31 kilométer átmérőjű, 1 kilométer mély krátert csupán néhány éve fedezték fel, az 1 kilométer vastagságú jégen áthatoló radarmérések alapján, s a becsapódási kráter voltát is csupán a jég alól eredő vízfolyás üledékszemcséi igazolták. A felfedezéskor közvetett, a krátert fedő jég radarképéből kinyert adatok alapján becsülték meg a kráter lehetséges korát, ennek alapján 3 millió évesnél fiatalabb volt, ám a kutatók csak pár ezer évesnek tartották, úgy vélték, a legutolsó jégkorszak végén keletkezhetett. Ha ez igaz lett volna, akkor a Hiawatha-kráter magyarázatként szolgált volna a fiatalabb dryas ezer éves lehűléséhez.
A fiatalabb dryas 13-12 ezer évvel ezelőtt, a jégkorból kilábaló, már melegedő Földön lezajlott, ezer éven át tartó lehűlés időszaka volt, amelyet számos kutató egy ekkor volt kisbolygó becsapódásához köt, ám a becsapódás nyomára mindeddig nem sikerült rábukkanni. Számtalan különböző adat igyekszik magyarázni az esetleges becsapódást, köztük az ekkor készült, a világ első templomaként számon tartott Göbekli Tepe csillagászati ihletésűnek tartott sziklafaragványai. A Hiawatha-kráter felfedezésekor sokan úgy tekintettek a jég alatti kráterre, mint a fiatalabb dryas lehűlését okozó becsapódás lehetséges maradványára.
Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy bármilyen komolyabb következtetéshez a kráterből magából származó kőzetminták alapján lehet csak információkat gyűjteni.
Nemrégiben a Scientific Reports folyóiratban számoltak be a kutatók az elmúlt években végzett helyszíni vizsgálatokról, s az ezeket követő laboratóriumi elemzésekről: a dán és svéd szakemberek, és a kráteraljzatból eredő szemcséket vették górcső alá. A kutatási eredményeket a Koppenhágai Egyetem ismertette.
A kutatók több év számos expedíciója során a Hiawatha-kráterből a tengerpart irányába törmeléket is szállító gleccser végénél gyűjtöttek rengeteg mintát, egyrészt apró homokszemcséket, másrészt nagyobb kavicsokat. E minták sokaságának gondos vizsgálata vezetett el végül a kráter korát nyújtó eredményekhez, ám ez egyáltalán nem volt könnyű feladat.
Miután a mintául szolgáló kőzetek és kristályok speciális szerkezeti átalakulásai alapján bizonyítani tudták, hogy a szemcsék a becsapódáskor keletkeztek, megvizsgálták a szemcsék korát, a bennük lévő cirkonkristályok argonizotóp-elemzése alapján, s ez, amint arról a kutatók beszámoltak, mintegy 58 millió évesnek adódott! Vagyis, a Hiawatha-kráter biztosan nem lehetett felelős a 13 ezer éve kezdődött fiatalabb dryas lehűléséért, így annak okát tovább kell keresniük majd a szakembereknek. Azt is meg kell majd vizsgálni, hogy az a becsapódás, amely 58 millió éve létrehozta a krátert, alig 7 millió évvel a dinoszauruszok kihalását jelentő Chicxulub-becsapódás után, vajon járt-e globális változásokkal. 58 millió évvel ezelőtt Grönlandot még nem jég, hanem mérsékelt övi esőerdők borították, 20 Celsius-fok környékén volt a hőmérséklet.