A víz alatt is gyorsan olvad a permafroszt

Az északi félteke szárazföldjeinek negyede permafroszt, vagyis fagyott talajú, s ennek egy jelentős része a 12 ezer évvel ezelőtti tengerszint-emelkedés miatt víz alá került. Ez, a víz alatti fagyott birodalom egészen a közeli múltig gyakorlatilag megközelíthetetlen volt a kutatók számára, s csak mostanában váltunk arra képessé, hogy automata merülő járművek (ROV) segítségével megvizsgáljuk e területeket.

Egy újonnan, a PNAS hasábjain közzé tett kutatási eredmény szerint azonban ez a víz alatti permafroszt is vészes sebességgel olvad, akárcsak felszíni megfelelője. A Monterey Bay Aquarium Kutatóintézet (MBARI) vezette kutatócsoport végzett felméréseket a kanadai sarkvidéken, a Beaufort-tengeren, ROV segítségével. A 2019-es felmérésből a tengerfenéken, a permafroszt olvadása miatt kialakult üregekre derült fény, illetve arra, hogy az alig 9 évvel korábban, 2010-ben végzett felméréshez képest gyökeresen átalakult a tengerfenék felszíne.

A tengerfenéken, a kontinentális lejtőn, az a terület, amely egykor a szárazföldi permafroszt pereme volt, ma a tenger alatti permafroszthoz tartozik. Az elmúlt évtizedben ilyen hatalmas lyukak alakultak ki benne az olvadás miatt.

Forrás: MBARI

A ROV automata a térképezés során rengeteg, a talaj beroskadásával kialakult gödröt talált, a legnagyobb még egy hatemeletes házakból álló lakótömböt is el tudott volna nyelni. Azonban ez a változás a kutatócsoport szerint a jégkor óta folyamatosan tart, és nem köthető az emberi tevékenységhez.

A sarkvidéki táj átalakulásáról jó ideje tudunk, ám ez volt az első olyan felmérés, amely a tengerfelszín alatti változásokat vizsgálta. A kutatásra egy nemzetközi együttműködés keretében kerülhetett sor, a modern vizsgálati eszközöket a MBARI, a Kanadai Parti Őrség, illetve a Koreai Sarkvidéki Kutatóintézet biztosította. A munkálatok legfontosabb része az volt, hogy ugyanazon tengerszakaszokat hajóról, illetve ROV segítségével feltérképezték, egymás után többször, hogy a változások kiderüljenek. E munkák során 2010-ben találtak a kontinentális lejtőn, a partoktól kb. 180 kilométerre, egy olyan területet, ahol a tengerfenék igen erősen tagolt volt. E helyen, ami a jégkorban a szárazföld pereme, s egyúttal a szárazföldi permafroszt pereme is volt, azután 2013, 2017 és 2019 felmérései részletes változásokat detektáltak. Ezek az információk azt segítenek megérteni, hogy miként zajlik a tenger alatti permafroszt átalakulása, vagyis ez esetben egy természetes folyamatot dokumentáltak a szakemberek. A felmérések nem nyújtottak olyan adatokat, amelyek szerint a korábbinál gyorsabban melegedne a tengerfenék, ám a felszíni formavilága nagyban hasonló volt ahhoz, amit a szárazföldön is látni lehet a permafroszt régió olvadásával. Most először dokumentáltak például rendkívül nagy sűrűségben előforduló tenger alatti pingókat.

A pingó a felszín alól kitüremkedő, kicsiny vulkáni kúpra hasonlító dóm, amelynek belseje jégből áll, s amely a mélyben lejátszódó olvadás és a permafroszt réteg kölcsönhatása miatt emelkedik ki a felszín alól, akár a permafroszt pattanásainak is tekinthetjük őket.

A tengerfenék változásait a jégkorból megmaradt víz alatti permafroszt olvadása, az ebből eredő vízáramlások, és a tengerfenék talajában frissen kialakuló fagyott területek összjátéka határozza meg. A kutatók úgy vélik, különösen fontos, hogy figyelemmel kísérjék e változásokat, amelyek a teljes sarkvidéken, hatalmas területen zajlanak egyidejűleg. A most közzé tett tanulmányból kiderült az, hogy milyen jelek alapján azonosíthatóak az így átalakuló területek, vagyis az olvadó tenger alatti permafroszt.

A felméréseket folytatni fogja a kutatócsoport, s még a korábbinál is részletesebb térképeket készítenek a tengerfenékről, mivel fontos megismerni ezt a régiót azelőtt, hogy véglegesen átalakulna.