Jelenkorunk atomfegyverei

Az első atomkísérlet időpontja korszakváltást jelez: bár pillanatnyilag még nem hivatalos földtörténeti kor az antropocén, számtalan tudós az első atombomba robbantásához köti ennek a kezdetét. Azt azonban mindannyian tudjuk, gyökeresen megváltozott ezzel a fegyverrel a saját magunk elpusztításának képessége. A második világháború óta eltelt évtizedek rengeteg változást hoztak, a nagyhatalmak körében fegyverkezést szabályozó egyezmények léptek életbe, ám ez sajnos nem azt jelenti, hogy ne volnának atomfegyvereink. A Scientific American foglalta össze, hogy jelenleg hány atomfegyver lehet bolygónkon, és kik birtokolják ezeket.

A nyilvánosan hozzáférhető (hivatalos) információk szerint a 9 atomhatalomnak (Kína, USA, Oroszország, Észak-Korea, Franciaország, Izrael, Nagy-Britannia, Pakisztán, India) jelenleg 13 000 körüli atomfegyvere van, ám a szakemberek úgy vélik, valójában ennél több is lehet. A szám rendkívül nagy, ám ennél sokkal nagyobb volt például az 1980-as évek közepén, amikor legalább 70 ezer atomfegyver volt bolygónkon, azóta ezek jelentős részét leszerelték. Az Arms Control Association januárban közzé tett adatai szerint ebből a bő 13 ezerből mintegy 3500 még leszerelésre vár, ám a többi 9600 a hadseregek birtokában van.

Ez nem jelenti azt, hogy mindegyik azonnal bevethető állapotban van: a szakemberek szerint csak egy kis részük, az USA és Oroszország fegyvereiből összesen 900 atomfegyvert lehet 15 percnél rövidebb idő alatt elindítani. Néhány atomhatalom esetében, mint Kína, India, Pakisztán vagy Izrael, az atomtöltetek nincsenek a hordozó fegyverekbe beépítve, vagyis napokat, de akár heteket is igénybe vehet, mire bevetésre kész állapotba kerülnek. A többiek esetében sem azonnali a bevethetőség, például Nagy Britanniának is órákba, de talán napokba telne, mire az atomrakétáit felhasználhatná. Jelenleg a legnagyobb erejű az USA B83 jelű töltete, amely 2 megatonnás hidrogénbomba, és ebből 650 darab áll rendelkezésre.

Az atomfegyverek tárolása is fontos kérdés: bár országonként eltér a módozat, abban mindegyik megegyezik: olyan robbanásbiztos, legtöbbször föld alatti tárolókban vannak e fegyverek, hogy amennyiben felrobbannának, akár véletlen, akár támadás miatt, igen korlátozott károkozásra lennének képesek. Abban az atomhatalmak is megegyeznek, hogy egy atomháborúnak nincsenek győztesei, és az atomfegyverek azt a célt szolgálják, hogy megelőzzék az atomháborút, pont emiatt. Ezért nem is várható, hogy minden atomfegyvert leszereljenek a jövőben.

A korábban megkötött egyezmények betartását ma speciális hálózatok is ellenőrzik. Egyrészt a robbanások keltette földrengéshullámok mérésével (így detektálták például az észak-koreai föld alatti robbantásokat) a Potsdami Földtudományi Kutatóközpont foglalkozik. Emellett globális infrahang-mérőhálózat is rendelkezésre áll (ez pedig a néhány napja hazánkban felfedezett és bolygónk légkörében megsemmisült kisbolygóról is tudósított), amely mindennemű nagyobb robbanást regisztrál. Mind a rengések, mind az infrahangok jellegzetes mintázatot mutatnak akkor, ha ezek atomfegyverből származó jelek, így a kísérleti robbantásokat is követni lehet.