A csernobili atomkatasztrófa sújtotta terület

Pripjaty az a város, ahol a csernobili atomerőmű személyzete lakott, a létesítményben 1986-ban bekövetkezett nukleáris katasztrófáig, a település azóta lakatlan. Nézzük meg, mi is történt 36 évvel ezelőtt!

A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négy darab 1000 megawattos könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktora 1977 és 1983 között kezdte meg az áramtermelést.

A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták és az instabil, alig ellenőrizhető 20-30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert.

A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, pár másodperc múlva két robbanás történt, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzet több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5-4 százalékát szórta szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 százaléka és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka.

A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések. 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt (más adatok szerint összesen 330 ezer embert) költöztettek ki, számukra 50 kilométerre északra Szlavutics néven hoztak létre új települést. Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek. A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés illetve bűnös hanyagság miatt.

A szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a központi pártlap, a Pravda pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be róla. (Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.) Ugyanakkor Svédországban már április 26-án észlelték a Szovjetunió irányából érkező radioaktív felhőket. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a szennyezés további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött cézium-137 izotóppal. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, s a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelés, a volt Szovjetunión kívüli Európában, enyhe-közepesnek minősült, messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

Azt ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot okozott, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető.

A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, s leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton-szarkofágot építettek. Az új védőburok építéséhez negyven ország járul hozzá és kétmilliárd euróba kerül, élettartamát száz évre tervezik.

Az 1990-es évek közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s az utolsó blokkot 2000. december 15-én végleg leállították. 2019-ben határoztak úgy, hogy a reaktor köré, az elhasználódott szarkofág helyére új védőobjektumot is építenek. A burkolat a földrengéseket és a tornádókat is képes lesz kiállni, és egy évszázadon keresztül maradhat a helyén.

A Csernobil melletti Pripjaty rozsdásodó óriáskerekével szellemvárosnak hat. A zárt övezet 40 százaléka a plutónium miatt – amelynek a felezési ideje 24 ezer év – örökre radioaktív-szennyezett.

Az olyan ritka állatok, mint amilyen a hiúz és a jávorszarvas visszatértek a zárt övezetbe, enne oka inkább arra vezethető vissza, hogy innen elmentek az emberek. Csernobili idillről azonban nincs szó.Egyes szakértők szerint természetes, hogy bizonyos állatok elterjednek azokon a területeken, amelyek elszigetelődnek, de felhívják a figyelmet, hogy ez azonban nem terelheti el a figyelmet a sugárzás végzetes következményeiről.

A háború kitörése előtt már egyre több turista látogatott el a helyszínre, 2022 tavasza óta háború zajlik a területen.

Az események kronológiája az Energiaklub kiadványa alapján

1986. április 26. éjjel 1:24
Bekövetkezik a robbanás: a reaktort a hirtelen fejlődő nagy mennyiségű gőz szétveti. A reaktorban lévő 25 ezer tonna grafit kigyullad.
1:35 Megkezdik a turbinacsarnok tetején a tűzoltást.

1986. április 27. 10 óra
Megkezdik az elpusztult reaktor helyén égő grafittűz oltását. Elrendelik az erőműtől 3 kilométerre fekvő Pripjaty 50 ezres lakosságának evakuálását.

1986. április 28.
A reggeli órákban Svédországban rájönnek, hogy a Szovjetunióban atomerőmű baleset történhetett. Svédország diplomáciai úton kér felvilágosítást Moszkvától. A szovjet kormányszervek tagadnak.
21:00 A Szovjetunió hivatalos hírügynöksége, a Szovjet Távirati Ügynökség (TASSZZ) kiadja az első jelentést a balesetről.

1986. április 29.
A magyar külügyminisztérium – a hozzáférhető iratok szerint – a helyszínről csak a hivatalos szovjet bejelentést követően kapott először információt. (Energetikai szakemberek, kutatók már az előző napokban is kaptak nem hivatalos tájékoztatást svéd, finn, lengyel intézetektől.) Ekkor még senki nem tudta, mennyire súlyos a helyzet. A magyar mérőállomásokon elrendelték a „rendkívüli mintavételt”.

1986. április 30.
Svédország, Dánia és Norvégia importkorlátozást jelent be a szocialista országokkal szemben. Az embargóhoz a többi nyugati ország is csatlakozott.

1986. május 2.
A szovjet miniszterelnök (Nyikolaj Rizskov) a baleset helyszínére látogat. Döntés születik arról, hogy az erőmű 30 kilométeres körzetéből mindenkit kitelepítenek.

1986. május 6.
Az MSZMP Politikai Bizottsága hivatalosan ekkor foglalkozik először az üggyel.

1986. május 6-7.
Kiszivattyúzzák a vizet a reaktor alatti tartályból, megszüntetve a robbanásveszélyt.

1986. május 10.
A tüzet elfojtják. Elkezdik a tervek kidolgozását a reaktor betemetésére, a környék megtisztítására.

1986. május 12.
Az Európai Gazdasági Közösség megtiltja tagországainak, hogy a keleti blokk országaiból friss húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt hozzanak be. A korlátozást május 30-án oldják fel.

1986. május 14.
Mihail Gorbacsov első ízben beszél a nyilvánosság előtt, a televízióban a balesetről.

1986. november 15.
Befejeződik a szarkofág építése.