Egykor kalózok uralta szigetvilág volt

A beltenger nyugati részén fekvő Geijo-szigetvilág japán különös kalózainak adott otthont, e kalózok ahelyett, hogy fosztogattak volna, védelmet biztosítottak. A szigetek közti sekély tenger áramlatai gyorsak, kiszámíthatatlanok és veszélyesek voltak, a területet uraló „kalózok” pedig a szigetek közti navigációt segítették helyismeretükkel. Hogy miért hívják akkor mégis kalóznak őket? A Murakami-klán tagjainak hajósai a területen áthaladni kívánó hajókra szállva meghatározott védelmi pénzért zászlót adtak a hajónak, amit ha kitűztek biztonságban áthajózhattak a régión. A Murakami-klán tagjai ezért az összegért a valódi kalózoktól és a tengeráramlatok jelentette veszélyektől is megvédték a jól fizető hajósokat.

Az Earth Observatory felvételét a Landsat–8 műhold készítette 2021. március 30-án, és a felvételen megfigyelhető a tengeráramlatok világosabb színű örvénylése is. Az, hogy épp merre milyen a tenger örvénylése, nemcsak a szigetek és a tengerfenék topográfiájától függ, hanem az aktuális időjárástól, széliránytól is.

A szigetvilág legnagyobb lakosságú tagja az Innosima, amelynek dombokkal tarkított területén rendezkedtek be a 14-16. században a Murakami Kaizoku, vagyis a Murakami-klán kalózai. Bár a hajósoktól beszedett védelmi pénzt mindenkinek meg kellett fizetni, akivel csak találkoztak, ám ezzel nemcsak a támadások elleni védelmet kapták meg, hanem navigációs segítséget is, vagyis a kalózok minden szempontból a biztonságos áthaladást garantálták. Egykor 30, a szigetek magaslatain épült erődből figyelték a tenger forgalmát, s irányították a hajók elleni „támadásokat”.

A kalózbirodalom nyomai Imabari és Onomicsi városok szentélyei formájában máig fennmaradtak, és két múzeum is őrzi e történelmi kor emlékeit, Osima és Innosima szigetén.

Miután a kalózok e tevékenységét 1588-ban betiltották, a klán tagjai a japán parti őrség elődjét tartották fenn. Bár hosszú időn át a hajó volt az egyetlen közlekedési eszköz, mellyel a szigetek közt át lehetett jutni, ma már utak és hidak kötik össze egy részüket. A Nisiszeto-út 55 hídon keresztül köti össze a szigeteket, ezen hidak egyik tagja 1999-es elkészültekor a világ legnagyobb függőhíd-rendszere volt, a Kurusima-Kajkjó-híd, amely 4015 méter össz hosszúságú, átvezeti az autópályát, s külön mopedes-biciklis, illetve gyalogos út is visz rajta.