Csökkennie kellene, de mégis nő egy ózonromboló vegyület mennyisége

A halogénezett szénhidrogének egy olyan, rendkívül sokszínű vegyületcsoportot képviselnek, amelyek ugyan számtalan területen szolgálták az emberek életét, ám az 1970-es évek végétől egyre nyilvánvalóbbá vált a légkörünkre kifejtett káros hatásuk. Miután bebizonyosodott, hogy az ózonlyuk ezen vegyületek hatására alakul ki, meglepően nagy globális összefogás született a kivezetésükért, amely a világ környezetvédelmének máig legsikeresebb projektjében, a montréali jegyzőkönyvben csúcsosodott ki. Ennek köszönhetően a 2000-es évek elejétől az ózonlyuk lassú gyógyulását regisztráltuk.

Azonban valahol porszem kerülhetett a gépezetbe, mert immáron a második olyan esetről számolnak be a légkört monitorozó szakemberek, amely szerint valamely betiltott vegyület növekszik. 2018-ban egy CFC-11 nevű vegyület mennyiségének 2012 óta tartó növekedését regisztrálták, amelyről azóta kiderült, hogy egy kelet-kínai forrásból származott, s amely 2019-től újra lecsökkent.

Most pedig egy egészen friss, az Atmospheric Chemistry and Physics szakfolyóiratban hamarosan megjelenő kutatási eredményről számolt be a Science, amely szerint egy másik veszélyes vegyület, a HCFC-141b (1-fluor-1,1-diklóretán), egy szigetelőhabok előállításához használt anyag mennyiségi növekedésére derült fény. Mindezt annak ellenére tapasztalták a méréseket végző szakemberek, hogy a nevezett vegyület előállítása és felhasználása egyaránt csökkent, legalábbis a hivatalos jelentések szerint.

A HCFC-141b kivezetését 2013-ban kezdték el és 2030-ra kellene befejeződnie (ekkorra már sehol lenne szabad se gyártani, se használni), és már használnak olyan helyettesítő anyagot, amely nem ózonromboló hatású. Azonban a mennyisége mégis emelkedést mutatott, 2017-2021 között, ezen időszakban mintegy 3000 tonnával nőtt a légköri mennyisége.. A HCFC-141b esete nem hasonlít a néhány évvel korábbi CFC-11 esetére, ezúttal ugyanis nem lehet semmilyen módon kideríteni, milyen forrásból eredhet a növekmény, csak annyi látszik a mérési adatok és modellszámítások eredményeként, hogy az északi féltekéről eredhet a többlet, de most semmi sem utal kelet-kínai forrásra.

Az csak egy lehetőség, hogy valaki illegálisan gyártja ezt a vegyületet, ám a növekményhez nincs is szükség új gyártásra. Könnyen előfordulhat, hogy a korábbi felhasználású anyag régi, kidobott berendezésekből, anyagokból szivárog valahol. A kutatók megjegyezték, a felfedezett többletmennyiség nem végzetes, az ózonromboló gázok egy százalékának is csak a töredéke, azonban minden ilyen esetet kivizsgálnak.

Jelenleg az a globális szenzorhálózat, amellyel ezen vegyületek mennyiségét mérik, meglehetősen hézagos elrendezésű. A legtöbb érzékelő Észak-Amerika és Európa területén van, meg még egy maroknyi a Távol-Keleten, ám jóformán semmit se tudnak a szakemberek arról, mi történik Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, a Közel-Keleten, Oroszország vagy Kína legnagyobb részén. Ha ezen helyszínek valamelyikén van a HCFC-141b forrása, azt egyszerűen nem fogjuk megtudni soha. A szenzorhálózat kiterjesztéséről, amelyet az Európai Unió finanszíroz, a CFC-11 esete után döntöttek.