A klíma és a tengeráramlatok formálták Japán őslakos kultúráit

Hokkaidó szigetén kétféle önfenntartó őslakos kultúra létezett, egyik szárazföldi, vadászatból és gyűjtögetésből élt, mint a Zoku-Dzsómon- vagy a Szatszumon-kultúrák, a másik, a tengerjáró Ohotszk-kultúra, halászatból tartotta fenn magát.

A szárazföldiek gyűjtötték a köles, árpa és hüvelyesek magvait, de elképzelhető, hogy már a termesztésükkel is foglalkoztak, a tengerjárók pedig halászattal, és tengeri emlősök vadászatával, és más, tengeri eredetű élelem gyűjtésével foglalkoztak. (E népcsoportok közösen lettek azután a még ma is élő ainuk ősei.)

Ezen ősi életmódú csoportok történelmi jelenléte mintegy 8000 évet ölel át, egészen a késő 19. századig, amikor is a vadászó-gyűjtögető életmódot apránként felváltotta a modern. Azt már korábban sejtették a tudósok, hogy e különböző népcsoportok dominanciáját és lakhelyük földrajzi kiterjedését a klíma ingadozásaihoz lehet kötni, ám bizonyíték eddig nem volt az elméletre.

Nemrégiben a Hokkaidói Egyetem két paleoklimatológusa azonban sikeresen előásta – vagy inkább előfúrta – e bizonyítékokat: egy tőzegláp üledékfuratainak elemzésével megtalálták a klíma és e népek közti kapcsolati pontokat, az EOS földtudományi hírportál beszámolója szerint. A Hokkaidótól északra lévő Risiri-szigeten áll az az ősi tőzegláp, ahonnan 5 méteres hosszúságú, jórészt tőzegmohából álló furatokat emeltek ki. A tőzegmoha és a közte lévő füvek szénizotópos kormeghatározását követően elemezték a cellulóztartalmának oxigénizotópjait, mivel ezek összefüggést mutatnak az egykori klíma jellemzőivel, a csapadékviszonyok, nedvesség, vagy épp a víz eredetének nyomait tárják fel így.

A Geophysical Research Letters-ben közölt tanulmány szerint az oxigénizotópok segítségével olyan adatokra is tudtak következtetni a kutatók, mint a nyári, nyugati szélirányú zóna (gyakorlatilag a futóáramlat) elhelyezkedése 4400 évre visszamenőleg – ezt a nyári monszunt befolyásolja; illetve a Japán keleti felén haladó, meleg vizű Cusima-áramlatét, amely nedves, meleg légtömegeket s szállít e területre.

Mintegy 2300 évvel ezelőtt jelentős váltást találtak az oxigénizotópokban, ez pedig klímaátalakulást jelzett: Hokkaidó északi régiójában a korábbi nyugati szél – monszun uralta helyzetet a Cusima-áramlat és annak meleg légtömegei uralta helyzet váltotta fel. Ezzel párhuzamosan változott meg a tengertől függő életmódú Ohotszk-kultúra népének elhelyezkedése, mivel a Cusima-áramlat meleg vize elvágta a tengeri tápláléklánc teljességéhez elengedhetetlen tápanyagok útját is. A klíma újabb kilengése ismét hatott az embercsoportokra is, az 1600-1100 évvel ezelőtti időszakban a Cusima-áramlat visszahúzódásával az Ohotszk-kultúra területe újból megnőtt. Amikor ismét e meleg tengeráramlat vált uralkodóvá, akkor újból a szárazföldi kultúrájú népcsoportok törtek előre.

A szárazföldi Zoku-Dzsómon- és Szatszumon-kultúrák érzékenyebbek voltak a nyugati légáramlatokra és a monszunra: amikor ezek zónája északabbra tolódott, meleg, csapadékos nyarak jellemezték a klímát.

Bár egyértelműnek vesszük, hogy az éghajlati ingadozások befolyásolják a különböző kultúrákat, az még mindig nem világos, miként, milyen folyamatok által is történik ez. A mostani kutatás fontos lépést tett a megértés felé azáltal, hogy két, a klímával és a környezettel szoros viszonyban álló életmódú embercsoport kapcsolatait tárta fel.