Egy grönlandi városka zöldre váltana

Az 1953-ban létrehozott város maga ugyan csupán néhány évtizedes, ám a régió 4000 éve lakott, azóta, hogy Kanada felől megérkeztek a paleo-eszkimók. Qaanaaq (ejtsd: Kaanaak) alig több mint 600 lakosú kisváros, grönlandi léptékben ez nem is olyan kicsiny, a lakosok küzdenek a mindennapi élettel, s a fűtőanyagárakkal, s azzal, hogy a hagyományos életmódból már nem lehet fenntartani a családot.

Azonban a klímaváltozás ellen ők is szeretnének tenni, ezért 2015-ben különleges kapcsolat alakult ki a városka egy lakója, s egy amerikai kutató közt. Mary Albert, a Darthmouth Egyetem szakembere azóta hallgatóiból toborzott csapattal igyekszik az északi város életét zöldebb irányba terelni, számolt be a Nature.

Grönland déli, sűrűbben lakott régióiban már ma is jórészt megújuló forrásokból teremtik elő az elektromos áramot: vízerőművek, napelemek és szélturbinák (ez utóbbiak még teszt stádiumban) szolgálják e célt. Azonban a távoli északon még ma is a fosszilis energiahordozókra kénytelenek támaszkodni a lakosok. Az olyan távoli kisvárosokba, mint Qaanaaq, évente kétszer érkezik hajószállítmány, ekkor hoznak el minden olyan terméket, amire az embereknek egész évben szükségük lehet – beleértve az üzemanyagot is. Azonban a változó klíma miatt hektikussá vált időjárás megakadályozhatja, hogy időben érkezzenek a szállítmányok. Az üzemanyag nemcsak nehezen elérhető, de igen drága is, ez pedig egy elég nyomós érv a megújulók telepítése mellett.

A sarkvidék egyre nagyobb területén történik meg ez az átalakulás, Szibériától Kanadáig egyre többen szeretnének valamit tenni azért, hogy a sarkvidéket fokozottan sújtó klímaváltozást lelassítsák. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a zord körülmények közepette is működőképes megújuló energiát termelő berendezések készüljenek. Olyan körülményekre kell gondoljunk, ahol az év egy jelentős részében nem süt a nap, illetve ahol szinte egész évben fagypont alatti a hőmérséklet.

Grönland is azon területek közé tartozik, ahol 2030-ra szeretnének átállni a megújuló energiahordozókra, amennyire csak lehetséges, ám a dán fennhatóság alá tartozó (egykori gyarmat) sziget nem éppen gazdag, ez az átalakulás pedig igen sokba kerül. Az ilyen kis közösségek, mint Qaanaaq is, vagy maguk teremtik elő a kívánt összeget, vagy állami pályázat útján jutnak hozzá. Azonban a legtöbb megújuló nem a sarkvidéki körülményekre készült.

Az amerikai kutatócsoport most olyan eszközöket fejleszt, amelyet a városka ácsa képes lesz felszerelni, s szükség esetén javítani is. Két prototípust már tesztelnek, ezek szélenergia útján állítanak elő hőt közvetlenül (nem elektromos úton), bár voltak hasonló elképzelések korábban is, ez az első, amely eljutott a prototípus állapotig.

Mary Albert bízik benne, hogy a téli hidegben is fűteni tudnak majd a berendezés segítségével, a másik, napenergiát hasznosító „ablak” prototípussal pedig nyáron állíthatnak elő hőt. A kutatók reményei szerint ezek a kicsi berendezések alkalmasak lesznek arra, hogy a hasonló kis közösségek számára, de akár a világ bármely pontján alternatív megoldást jelentsenek.

Persze ezzel még nem oldódik meg a kisváros minden problémája, ám segítséget adhat abban, hogy az emberek továbbra is azon az észak-grönlandi területen élhessenek, ahol őseik évezredekkel korábban. „Csak egy kis meleget és kényelmet szeretnének, és azt, hogy ezt anyagilag is megengedhessék maguknak” – tette hozzá Mary Albert.